Szülinap-Michael

Sziasztok!
Ez a történet még akkor fogant meg az agyamban amikor Mikey szülinapja volt,és azonnal tudtam hogy ez lesz a per-fect sztori!
Még egyébként annyit szeretnék mondani,hogy bocsánat a késéssel főleg neked Vivianna!
De most végre itt vagyok,úgyhogy remélem tetszeni fog,próbálom nem sablonosra írni őket.Még egyszer is bocsi,de most,hogy betegszabin vagyok volt időm befejezni!Jó olvasást!
Puszi,
Lulu.
                                                                     ********

Soha életemben nem voltam utálatos,irigy vagy bármi más,azonban az utolsó öt évben ez egyesek szerint megváltozott.Szerintem pedig csak rosszul cselekedett édesanyám.Igazából egyesek szerint ő nem tett semmi rosszat,csak az utolsó mentőövébe kapaszkodott,s ez a mentőöv nem volt más,mint Grace a ma tíz éves húgom.
A négy gyermeke közül már hárman kipotyogtunk még,ha én a szülői háznál is maradtam.A húgom ,Jane tanárnő és a bátyám Brad rendőr,én még itthon vagyok,de nem sokára megyek az egyetemre.
Így anya teljesen megrettent,hogy egyedül lesz és nem elégítheti ki anyai ösztöneit,ezért azt csinálta,hogy az utolsó lányát teljesen elkényeztette.Talán azt gondolta,hogy így Gracie hozzá lesz kötve és ragaszkodni fog hozzá.
Először apró dolgokkal indult,több ruhát,édességet és odafigyelést kapott,aztán egyre nagyobb dolgokat csinált érte.Olyanokat amiket meg sem engedhetünk magunknak,ilyen volt a minden évben megszervezett szülinapi buli.Legutóbb például kibérelt egy egész strandot neki,vetetett ugrálóvárakat,ki lehetett próbálni a helikopterezést,méregdrága halakat lehetett enni és még a One Direction is fellépett.Ez persze nem csonkított meg minket anyagilag,mert apa Ausztrália egyik legnagyobb cégének a tulajdonosa,így anya bármit megszervezhetett Grace számára.
A mai születésnapját sem aprózta el és persze én voltam az,aki mindent megcsinált helyettük.Dühös voltam és tehetetlen,apa sosem hitt nekem,Brad és Jane pedig legtöbbször elfoglaltak voltak,így egyedül maradtam.Sokszor volt,hogy szabotálni akartam az ünnepségeket vagy bármit,de vagy elrontottam egy lépést,vagy anya megfenyegetett,és ő mindig komolyan is vette azt,amit beígér.Ma is,így volt ahogy elmondta,már reggel hatkor kelhettem fel,hogy elmenjek a kibérelt kastélyba,ahol a party lesz megtartva.Maga az út volt két óra és utána még fogadnom kellett a designereket és mindenféle munkásembereket,akik valamit csináltak itt.
Amíg szabadidőm volt körbenéztem a palotában.Szemet gyönyörködtető pompa volt,nem is tudom,hogy tudták kibérelni.Biztos sokba került.Igazán szép reneszánsz stílusa volt és mindenhol portrék,növények,erkélyes ablakok,páncélok és egész nagy freskók sorakoztak.Alig bírtam visszatalálni az előszobába,ahol fogadnom kellett a szakácsokat és pincéreket.Sokan voltak és össze-vissza mászkáltak,majd megérkezett a torta.Óriási volt és egy egész bált ábrázolt,ahol vígan táncoltak az emberek és középen állt egy lány,aki vélhetőleg Grace volt.Annyira nehéz volt,hogy még én is besegítettem a cipelésébe,de félúton el kellett őket hagynom,mert megérkeztek a cukrászok,akik édességből szobrokat készítettek.Aztán hoztak még lovakat és egy fél állatkertet egzotikus fajokból,jöttek légi tornászok és mindenféle előadók.Menet közben azért anya is felhívott,de minden a legnagyobb rendben ment és rá egy órára ők is megérkeztek.A húgom Elsára hasonlított a Jégvarázsból,kék ruhácskájával,míg anya egy tűzvörös ruhát viselt.Az enyémet is a kezembe nyomták és elküldtek öltözködni.
Utána nem mentem vissza egyből,inkább bementem a könyvtárba és ott olvasgattam és nézelődtem,mígnem valaki megzavart.

-Helló,Viv!-köszönt egy férfi hang.Hátrafordultam és Asht az unokatestvéremet pillantottam meg.Teljesen megváltozott!Göndör haja megnőtt,teste sokkal izmosabb lett,de ugyanavval a barátságos mosollyal fogadott,amiben mindig ott van egy cseppnyi sajnálat.

-Ashton,hát te?-odaszaladtam hozzá és egy jó nagy öleléssel ajándékoztam,ő is jól megszorongatott és utána jó alaposan végigmért.

-Gyönyörű lettél és hogy megnőttél!-kacagott,mire csak felemeltem a szoknyám alját és megmutattam a magassarkúmat-Most megnyugodtam,még mindig az én picike mazsolám maradsz!-csipkedte az arcomat,mire egy bosszú grimaszt vágtam.Gyerekkoromban hamar megnőttem és az osztálytársaimat is elhagytam,de aztán megálltam a növésben és mindenki lehagyott,Ash viszont különösen.

-Most örülnöm kéne?-mosolyogtam bájosan.

-Persze!Nézd,itt vagyok ennyi év múlva!-gyengén rámosolyogtam és ismét belevetettem magam a karjaiba,ő pedig erősen,védelmezően ölelt magához.Jól esett ez a törődés,nem nagyon szoktam kapni egy kis odafigyelést,mert a szüleimnek,testvéreimnek mindig más dolga van.Persze már megszoktam,de jól jött,nagyon jól!

-De hogyhogy itt vagy?-kérdeztem meghatottan.

-Hát anyud felkért,hogy zenéljünk a bandámmal,jó kis pénzt ad érte.-kérdőn néztem,mire vonakodva megmondta az árat,én meg csak néztem és nem voltam képes elhinni,amit mondott.Akkora horribilis összeg volt,hogy fogalmam sem volt honnan szedte össze.Khmm...apa bankszámlájáról.
Amint meglátta a reakciómat azonnal elkomorult és sajnálattal nézett rám.

-Tudod ha akarod még szólhatok a srácoknak,hogy lépjünk le....

-Nem kell,nehogy elrontsam Grace nagy napját.-rám emelte nagy bambi szemeit és ismét a karjaiba vont,majd felemelt és kicipelt a szobából,egészen le a lépcső elejéig ahol letett és együtt mentünk le a sok vendég közé.

Sok kicsi volt a terembe nevetséges báli ruhákban és tiarákban.Futkorásztak össze-vissza és egyik attrakciótól a másikig mentek.
Aztán meg pillantottam egy csoport alakot,csak hárman voltak,de kimagaslottak az alacsony leányzók közül,akik körülugrálták őket.Ők voltak Luke,Calum és Michael......  

                                         ********

Egy év telt el az ominózus buli után,s ma újra itt vagyunk egy nagyobb étterem táncparkettjén.A zene bömböl és mindenki csápol ezerrel.Egy éve voltam itthon utoljára,mert elmentem az egyetemre és nem sokat voltam itthon.Ez idő alatt sok minden megváltozott.Grace rocker stílusra váltott és fiatal kora ellenére rossz társaságba keveredett,így anyának nehezebb dolga volt,mint hitte.Ez a klub teli volt rossz és kétes tagokkal,plusz még sokkal idősebbek voltak nála,de befogadták mert aránylag sokat érett a nyár alatt.Magas lett és pont ott volt kerek,ahol lennie kell,kék szemei még jobban csillogtak és méz szőke haját is befestette egy más árnyalatú színre.Anya ezt mind engedte,mert épp akkor váltak apával és úgy gondolta,hogy még jobban el kell kényeztetni a lányt.Ezt Gracie ki is használta,sokat hazudott anyának és ellógott a suliból,sőt egyik nap piercinngel tért haza,de anya még ezt is tolerálta.De Grace ezt az egészet,csak egy fiú miatt tette.Szerelmes lett,legalábbis ő azt mondta,de ez még csak a gyerekszerelem szinten volt,de ő mindig azt mondta,hogy komolyak az érzései.De mindenki tudta,hogy csak a rózsaszín köd mögül beszél és maga előtt csak azt az egy fiút látja.Ő volt Ross,a helyi banda vezetőjének tizenhat éves testvére és közel volt ahhoz,hogy megörökölje bátyjától a vezetői pozíciót.Így Ross könnyen hajtotta a csajokat,hisz ő volt a helyi bad boy és ki tud ellenállni egy fekete hajú,zöld szemű és kockás hasú fiúnak,akin olyan jól áll a bőrdzseki és a fejkendő,hogy minden lány a bugyijába olvad?Senki!Ezalatt Grace sem volt kivétel,így tette a fejét amíg össze nem jött vele,amikor megtudtam persze azonnal tiltakoztam ellene,de őt ez nem érdekelte.Így történt egyszer az,hogy Ross bejutott az eszement tesóm bugyijába és másnap szakított vele.Akkor persze egyből hozzám rohant a húgom és sírt egy sort,de én meg annyira dühös voltam,hogy elküldtem őt haza és nem érdekeltek az ügyes-bajos dolgai.Persze pár nappal később megkerestem a fiút,aki azt hitte,hogy én is a kegyeire vágyok és annyit makogott,hogy húzzak sorszámot.Erre persze bedühödtem és megfenyegettem,hogy ha még egyszer ezt csinálja a húgommal a rendőrséghez fordulok,erre persze már nem mert semmit sem mondani csak elhúzott.Én pedig buta fejjel azt hittem,hogy vége ennek a drámának,de nem így történt,mert Grace más terveket forralt a fejében.Ő meg akarta bosszulni a fiú tettét és tökélet volt rá a közelgő szülinapja.Erről persze én a mai napig nem tudtam,de a húgom legjobb barátnője figyelmeztetett.

-Ne vedd le a szemed róla,mert valamit nagyon szeretne csinálni avval a fiúval!-figyelmeztetett Mary-Mindig azt mondogatta,hogy édes a bosszú.Azért én is figyelem majd,de szeretném ha te is rajta tartanád a szemed.-aprót bólintottam és megköszöntem a figyelmeztetést,de egy valami még érdekelt.

-Szerinted mit fog csinálni?-kérdeztem rá.

-Sajnos ezt én sem tudom.-szomorodott el a lány,aki mindig a húgom mellett állt-De már legalább egy hónapja tervezi ezt az egészet,viszont azóta semmit sem oszt meg velem.Tudja,hogy én ellenezném és szólnék valakinek.Azóta szinte sosem beszél velem,de azért meghívott erre a partira.-láttam,hogy nagyon elszomorította a helyzet és a testvérem,aki kifordult önmagából.

-Értem,köszi az infót!Rajta tartom a szemem.-aztán fogtam magam és belevegyültem a tömegbe.A tavalyihoz képest itt most vegyes korosztály volt,ami meglepett.Aztán körbenéztem és megpillantottam a tesómat,aki felháborító öltözékben volt.Úgy nézett ki,mint aki a sarokról jött.Nem is értem,hogy engedte meg ezt anya.Egy fekete top volt rajta,ami alig takart valamit belőle és a fél melltartója kikandikált alóla,a szoknyája olyan rövid volt,hogy alig takarta a fenekét és egy necc harisnya ölelte körül hosszú lábait,a lábán egy bakancs volt.Egy túl ismerős bakancs,az én bakancsom!Már éppen azon voltam,hogy oda megyek és leszedem róla a cipőt,de rájöttem,hogy most nem szabad semmi olyat tennem,így inkább a zenére koncentráltam.Az én stílusom volt,mert szerettem a rock zenét,ezért bevetettem magamat még jobban a tömegbe és táncoltam,de közbe váltott a zene és egy random sráccal keringőztem.Sokat nevettem és szórakoztam tánc közben,de fél szemmel a szőke lányt lestem,de nem történt semmi.
Ismét váltott a zene most egy lassabb mégis romantikusabb fűtöttebb szám következett.Az emberek lazán dülöngéltek és egymáshoz simultak,együtt élvezték a zenét.Én is élveztem a vontatott ritmust mígnem egy test kizökkentetett,teljesen hozzám simult és éreztem izmos testének melegét.Nem foglalkoztam,hogy ki volt az hiszen már én is ittam egy kis alkoholt és itt mindenki táncolt mindenkivel.Egészen nyugodtan dülöngéltem mindaddig amíg meg nem éreztem Grace mélyreható pillantását.Ránéztem és még innen is kiszúrtam a dühöt és a csalódottságot az arcáról.Nem értettem e reakcióját,aztán megfordultam és a legelső pillanatban éreztem,hogy bizony elrontottam a lépést.Mögöttem a zöld szemű fiú állt és önelégülten mosolygott.

-Helló!-köszönt ködös tekintettel,valószínűleg ivott.

-Helló!Engedj el!-morogtam.

-Ugyan,csak táncolni akarok!Ez olyan nagy baj!-hőzöngött,de mégis úgy éreztem,hogy igazat mond.

-Bocsi,de én nem szeretném folytatni.-válaszoltam a lehető legnyugodtabban,de belül hőzöngtem.

-Furcsa-vakarta meg az állát-amikor nem láttál még nem így reagáltál!-vigyorgott.

-Ez csak egy félreértés volt!Csak engedj!-szabadultam volna,de ő erősebb volt nálam.Megerősödött mióta utoljára láttam.

-Nem,nem!Tudod a tesód jó volt,de ki szeretnélek próbálni téged is!-vigyorgott csábosan.

-Ohh....te kis paraszt!-és tökön rúgtam,de nem kellett volna mert azon nyomban az arcomon csattant a keze.Nagyon fájt,felnéztem rá,de ismét egy ütés ért,de ekkor hirtelen két ember elvonszolta őt.Felegyenesedtem és körbenéztem.Csak homályos alakokat láttam a könnyes szemem miatt.Sírtam,sírtam mert fájt az arcom és az egész fejem.Az emberek meg csak bámultak,mint Jani a moziban.Grace meglepődötten pislogott,ahogy anyám is,nem bírtam kivárni,hogy valaki felocsúdva a döbbenetből el kezdjen pátyolgatni,inkább kifutottam.
Kellett egy kis friss levegő és az egyedüllét,szerencsére az étteremnek volt egy szép udvara,amit mindössze csak egy fakerítés választott el az erdőtől,én arra a kerítésre ültem rá.Elővettem a kicsi kézitükrömet és megnéztem az arcomat.A sötétben nehezen tudtam kivenni,de még így is láttam a vörös foltot az arcomon.Eltettem a tükröt és kínomban az eget nézegettem,s azon gondolkoztam,hogy vajon mit gondolhatott Grace és anya amikor pofon vágtak vagy egyáltalán mi tetszett a húgomnak ennyire ebben a gyerekben.Nem tudom,de azt tudom,hogy nem hatotta meg annyira őket ez a gixer mert senki sem keresett.Nem mintha azt kívántam volna,most jó az egyedüllét.
Ismét az égre emeltem tekintetemet és a csillagok állását néztem,szeretem az eget bámulni attól mindig megnyugszom.

-Jól vagy?-jött egy kellemes hang mellőlem,rá sem kellett néznem,hogy tudjam ki az.

-Szerinted?-éreztem,hogy megremeg a hangom,de nem akartam sírni.

-Pocsékul lehetsz,de szerencsére elpateroltuk azt a pöcst.-ránéztem és azonnal megremegett a szívem.Oly régen láttam már a színes hajú fiút és csak most tűnt fel,hogy mennyire hiányzott is ő.

-Köszönöm,ismét!-utaltam a tavalyi bakimra.

-Ugyan,az régen volt már!-az egész úgy volt,hogy az ominózus bálon megjelent apa és egy alkalommal felkért táncra.Ez nem is lenne baj,de az öregem táncos múlttal rendelkezik és bonyolult táncmozdulatokat csináltatott velem,s egy alkalommal olyan hevesen megpörgetett,hogy nekiestem az egyik tűzzsonglőrnek és meggyulladt a ruhám.Mikey volt az aki eloltotta a lángokat,mert mindenki más sokkot kapott,akkor kerültünk közel egymáshoz és azóta sokszor találkozgattunk.

-De akkor is!-nyögtem megsemmisülten és éreztem,hogy pír kúszik az arcomra.

-Tudod,hogy érted megtenném!Újra,újra és újra!-összekulcsolta kezeinket és én ráhajtottam széles vállára a fejem.Így minden olyan tökéletes volt.

-Tudom!Bárcsak egyszer meghálálhatnám!-suttogtam alig hallhatóan,mire ő csak megszorította kezem és apró puszit nyomott rá. 

Preference:Gyerekek

Sziasztok!
Gondoltam ma is hozok valamit még a Vivianna sztorija előtt,amit valószínűleg hétfőn vagy kedden rakok ki.
Amit ma hozok az ilyen Preference lesz,amit általában angolul szoktam olvasni tumblin meg ilyen helyeken és gondoltam most írok egy ilyet is...Amúgy nem lesz valami nagy durranás.
Jó olvasást!
Puszi,Lulu.

                                                          **************

Michael:

Te és Michael nagyon fiatalon váltatok szülőkké.Mindketten 19 évesek voltatok és egy ittas éjszaka következménye lett a baba.Amikor megtudtad nagyon megrémült és először el akartad vetetni,de persze az édesanyád lebeszélt róla.Michael viszont jó sokáig nem tudta,csak akkor amikor már három hónapos terhes voltál,de ezt sem te mondtad el hanem anyukád.Még aznap eljött hozzátok Mikey családja és megbeszéltétek az ügyet,aminek persze Michael nagyon örült és alig bírta kivárni a maradék hat hónapot.
Végül koraszülött lett a fiatok,mert a nyolcadik hónap elején jött a világra.A család és a fiúk nagyon támogatóak voltak,de a rajongók már kevésbé és sokáig azt terjesztették,hogy nem is Micheltől van a gyermeketek hanem mástól.De egy idő után megbékéltek a kisfiúval és ő lett az 5SOS ötödik tagja.
Több gyereketek nem született,mert nem tudtál teherbe esni,de adoptáltatok egy japán kislányt,amikor a fiatok tizennégy volt.

1.GYEREK:

Név: Everett Daniel Clifford

Szül.idő:2015.január 30. 19:25

Szül.hely:Sidney

2.GYEREK:

Név:Ruth Mary Clifford

Szül.idő:2028.December 4.

Szül.hely:Fukuoka

Adoptálás ideje:2029.Február 14.


Ashton:

Ashton és te mindig is nagy családra vágytatok,de a zenekar miatt ez nehezen valósult meg,de így is lett négy gyereketek.Az első baba már az esküvőtökön is úton volt,majd a második egy évre rá jött.Harmadik baba sokat váratott magára,mert a kapcsolatotoknak volt egy nagyon rossz korszaka és majdnem válás lett belőle,de rendeződtek a dolgok és te megajándékoztad a férjed még egy babával,legalább is te úgy tudtad,azonban ikreket vártál.
Így végül lett három lányotok és egy fiatok,de Ash ezt egy csöppet sem bánta.

1.GYEREK:

Név: Diana May Irwin

Szül.idő:2019.Október 30. 02:22

Szül.hely:New York

2.GYEREK:


Név:Quinn Elisabeth Irwin

Szül.idő:2020.Június 17. 23:51

Szül.hely:Brisbane

3-4.GYEREK:

Név:Andrew Irwin és Lauren Irwin

Szül.idő:2030.Június 31. 20:51 és 21:12

Szül.hely:Brisbane


Calum:

Ti ketten mindig nyitott,laza kapcsolatban éltetek és sokszor szakítottatok is.Mondhatni se veled-se nélküled kapcsolat volt a tiétek.Viszont tényleg szerettétek egymást és a sok veszekedés után mindig kibékültetek,s mindig Happy And-del végződött a sztoritok.
A sok huzavona után 2030-ban megesküdtetek,ekkor már vészesen ketyegett az a bizonyos biológiai órád,de szerencsére még ebben az évben teherbe estél és novemberre meg is született a kisfiatok.És ő lett az egyetlen gyermeketek.

1.GYEREK:

Név: Owen  Thomas Hood

Szül.idő:2030.November 1. 09:31

Szül.hely:Sidney


Luke:

Luke és te egy tökéletes álompár voltatok a sztárvilágban,tökéletes élettel.És ez tényleg igaz is volt.Romantikus,hűséges és plátói szerelem volt a tiétek,amit az egész világ figyelemmel kísért.Soha nem veszekedtetek és 2023-ban végül összeházasodtatok.Két évre rá megszületett a kislányotok és arra rá három évre a fiatok,így lett még tökéletesebb az életetek.

1.GYEREK:

Név:Luna Mary-Ann Hemmings

Szül.idő:2025.Április 25. 15:05

Szül.hely:Sidney

2.GYEREK:

Név:Matthew Robert Hemmings

Szül.idő:2028.Szeptember 10. 14:30

Szül.hely:Sidney





U.I.:AZ EGYIK GYEREKETEK SZÜLETÉSI IDEJE VALAMENNYIRE EGYEZIK AZ ÉN SZÜLETÉSNAPOMMAL(KIVÉVE AZ ÉV),AKI ELTALÁLJA AZ KAP TŐLEM EGY TÖRTÉNETET! ;)

Halloween-Történet

Sziasztok!
Az ünnepek alkalmából hoztam egy történetet melyben nincs meghatározva,hogy melyik fiú lesz bent a sztoriban,döntsétek el ti!
Egyébként most jönnék a szokásos sztorival és bocsánatkéréssel,hogy keveset posztolok meg minden,de le sem tagadhatom,hogy nincs időm.Most vagyok nyolcadikos és szeretném,ha felvennének abba a suliba ahová menni szeretnék,de ehhez jónak kell lenniük a jegyeimnek és a felvételinek is....tehát muszály tanulnom.
Csak ennyit akartam.Jó olvasást!
Puszi,
Lulu

                                                             *********

Soha életemben nem voltam feltűnő egyéniség az iskolában,sőt még azt is megkockáztatom,hogy az iskola nagy része azt sem tudja,hogy létezem.Erről persze részben én tehetek,részben meg a sors keze.Nem gondolom magam olyan feltűnő vagy szép lánynak,egyszerű vagyok.Fakó,szőke haj és barna  szem,ami inkább sárgának tűnik,de olyan ronda sárgának.Egy kicsit ducibb vagyok,mint a többi lány,de még a jó ízlés határán vagyok és emelett van egy nagy hiba az arcomon,amit az istenért sem tudok eltüntetni.
Talán nyolc éves lehettem amikor autóbalesetet szenvedtem a szüleimmel és azóta éktelenkedik rajtam egy óriási nagy seb,amit nem lehet eltűntetni.Anyám nem akarta,hogy műtéttel rendbe rakják az arcom,ezért mindennap túl kell élnem a piszkálódást.Ez nem is lenne baj,ha a seb nem a homlokom közepétől húzódna le az állam jobb oldalára és onnan a szám széléig.Nagyon feltűnő és kényelmetlen,ez az egyik ok,hogy nincs sok barátom.Mert félnek tőlem,hisz az arcomhoz még hozzájárul az a tény,hogy holtsápadt az arcom.
Ez a seb Halloween idején még jól is jönne és egy alkalommal ki is próbáltam egy ijesztő jelmezzel kombinálni,de egy sulis társamhoz is becsengettünk és ő a porig alázott,meg jól megsértett.Miatta egy hétig nem mentem suliba.Sok depresszív időszakon estem már túl.Most viszont egész nyugodt voltam,hisz elfogadtam a tényt,hogy engem a legtöbben úgyis kitaszítanak a társadalmi körökből,így ma nem is megyek ki este az utcákra beöltözni a barátaimmal,amik nincsenek.Vagyis van,egy darab.Marcus,de ő az unokatesóm,kötelessége elfogadni engem.De ő is valahol máshol lehet ma.
Így én,mint minden másik napon,ülök a laptopom előtt és az Így jártam anyátok egyik részét nézem meg,amit már vagy egy tucatszor láttam.Körülöttem mindenki sürög-forog.Anya és apa a cukorkákat és más édességeket készítik elő,Mary a kishúgom hosszú varázspálcájával hadonászik és fel-le ugrál minden tárgyra,mintha a tündérszárnyaival tényleg tudna repülni,az öcsém Dan meg laptopozik,mert várja a haverjait,hogy elindulhassanak valami bulira.Ahogy telik az idő kezd csendesedni a ház és a tesóim is eltűnnek a láthatárról,csak néha-néha zavarja meg a csendet a csengető gyerekek,de ez ilyenkor teljesen normális.
Egy idő után anya ül le mellém és szúrósan méreget,de nem veszek róla tudomást,mert úgyis csak a lelki beszédjével jönne,én meg azt már meguntam az évek során.De szokás szerint belekezd:-Jessica!Nem igaz,hogy ezen a vidám ünnepen is itthon ücsörögsz begubózva!Legalább ilyenkor mennél valahova....-méltatlankodik.

-De,anya!Hova menjek,amikor egy barátom sincs,egyedül meg ki a frász akar ilyenkor sétálni.-tudtam,hogy most leütöttem a magas labdát,de anya nem hárított.

-Én majd teszek róla,hogy itthon ülj,csak várj!-és kiment a szobából,bár tökmindegy mit csinál engem,úgy sem tudnak kirángatni innen.

Szerencsére a szóváltásunk után nem jött többet be a szobába anya és nyugodtan tudtam folytatni a sorozatot.Innentől teljes nyugalomba burkolózhattam,mert minden lenyugodott és összesen három rész is megtudtam nézni,amikor ismét látogatóm támadt,viszont most nem anya,hanem Marcus.

-Szia,Manó!-azért hívott így mert eléggé alacsony voltam,de ő sem mondható kicsinek,sőt szerintem már magasabb mint kéne lennie.-Hát te mit csinálsz?-lehuppant mellém és grimaszolt párat,majd kisietett a szobából.Megvontam a vállam és vissza fordultam a gépem felé,de nem tudtam sokáig koncentrálni,mert a szőke hajú fiú ismét visszatért egy fekete táskával.-Egyébként köszönni luxus?

-Helló!-morogtam-Mit szeretnél,mert ha te is kritizálni akkor kérlek menj ki?-mutattam az ajtó felé,de ő ugyanott állt és mosolygott-Mi az?-talán rajtam mulatott.

-Semmi!-oda kocogott a villanykapcsolóhoz és felkapcsolta a villanyt,azonnal vakító fény töltötte be a tágas nappalit,ami mindenféle nevetséges dísszel volt telepakolva.

-Most komolyan!Mit szeretnél?-fordultam teljesen a fiú fel és lecsuktam a laptopomat.

-Nos,mindössze annyit,hogy eljössz velem egy észveszejtő buliba.

-Hah,ezt megcseszted mert én egy tapodtat sem mozdulok!-egy darabig farkasszemet néztünk,de nem bírtam sokáig.

-De jössz!Nyugi nem itt lesz!

-Akkor hol?-makacskodtam.

-Sydney városában!-tapsikolt.

-Mi?De,hát az messze van!Két órás az út és már így is fél tíz van!

-A buli úgyis csak tizenegy után kezdődik!-magyarázkodott.

-És ki van ott,hogy te oda akarsz ráncigálni?!

-Az egyik munkám során ismertem meg egy csapatot és ők rendeznek egy bulit.-Marcus sminkes volt és nagyon tehetséges is,sok ismertsége volt.Például egyszer általa találkozhattam Lady Gagával.

-Ohh,de akkor sem mehetnék,nincs ruhám.Tudod,hogy már lassan három éve nem ünneplek és amúgy sem szeretnék menni.

-Ugyan!Ott senki sem ismer téged,nyugi!-bíztam benne,s végül bólintottam,de nem nagyon akartam menni-Amúgy a ruhád itt van!-mutatott a fekete táskára-És minden kiegészítő!

-Ó,akkor had lássam!-mondtam izgatottan.A fiú lassan kihúztam a ruhát,ami csodálatos volt.Fekete volt az egész,tüll anyag és arany,fehér minták voltak rajta,ezek levelek és pókok voltak.Volt mellé még egy vöröses színű paróka és egy virágos hajpánt,amin még egy fátyol is volt,azon rajta kis pókok másztak.Még néhány műanyag pókokat vett elő.

-Ezeket a lábadra fogjuk ráragasztani.Na,most menj és gyorsan öltözz!Ja,és valami fekete magassarkút is vegyél,a sminket meg majd én rendezem.-hamar felvettem a ruhát és egy csillogó,fekete magassarkút választottam hozzá és fölragasztottam a pókokat is a lábamra.Nagy nehezen a parókát is sikerült felvennem úgy,hogy biztosan rajtam maradjon.Utána lementem a nappaliba.

-Wow,gyönyörű vagy!Nagyon eltaláltam a rucit!-tapsikolt örömében-De most lássunk neki a sminknek!

Kimentünk az ebédlőbe és leültem az egyik székre,s már csak vártam,hogy kezelésbe vegyen az unokatesóm.

Lassú,precíz mozdulatokkal vitte fel a sminket az arcomra,érződött a mozdulatokból az,hogy egy profi csinálja a sminket.S egy húsz perc alatt kész is lettem.

-Na,azt hiszem mehetünk!Vegyél kabátot és induljunk!Én addig elrakom a cuccaimat!-úgy is tettem,amit mondott és gyorsan magamra kaptam a kabátot,aztán mentem ki a kocsihoz,ahol már várt rám Marcus.-Indulhatunk?

-Persze!-mondtam izgatottan,mert felcsigázott a buli.

Az út hosszú,de  vidám volt.A zene szólt és énekeltünk,jó hangulat uralkodott a kocsiba és mire pislogtunk kettőt már Sydney utcáin jártunk.Itt persze volt egy kis keveredés,mert eltévedtünk és mindenki akit lekérdeztünk teljesen mást mondott,de aztán úgy az ötödikre megtaláltuk  a házat.Nehéz volt nem észrevenni,mert olyan hangos zene jött ki az épületből,hogy két utcányira hallottuk és a legtöbb fiatal oda igyekezett.Nem is tudom,hogy fértünk be.
Mi is benyomultunk a nagy házba és Marcus-szal együtt elkezdtük keresni a házigazdát,aki az egyik One Direction tagnak öltözött,pontosabban Harry-nek.Ez nem is lett volna baj,ha nem legalább tizenöt gyerek öltözött volna az énekesnek,de sajnos megtörtént ez az eset.Szerintem egyébként össze beszéltek.Marcus annyit mondott,hogy nagyon magas,nyurga testalkatú a fiú,többet nem volt hajlandó mondani,és nem is én voltam aki megtalálta,mert vagy hat Harry-t leszólítottam,de egyik sem ő volt.Végül F/N talált meg minket.Nagyon helyes volt és kedves is,de miután bemutatkoztunk ő elviharzott az unokatesómmal és egyedül hagytak.Mivel senki ismerős nem volt és ismerkedni sem volt kedvem,inkább elmentem a bárpulthoz és kértem valami italt.Amíg kortyolgattam a hűsítő alkoholt,addig a jelmezes embereket néztem.Volt ott minden boszorkány,Márió,Ramos és mindenféle jelmez,úgy éreztem,hogy az én jelmezem túl egyszerű,de hát már nem lehet átváltoztatni.Mondjuk nekem tetszett és illett hozzám,de legalább nem tűntem ki túlságosan a tömegből.
A harmadik italom után kezdtem unni a bulit és a random,részeg embereket akik meg akartak fektetni és már úgy voltam,hogy valahogyan haza megyek,de F/N megjelent mellettem és maradásra bírt.

-Na,Jessica!Ugye így hívnak?-jól kezdődik,már a nevemet is elfelejtette.

-Igen!-morogtam.Ha alkoholt iszom hamar dühbe jövök és mindenkivel verekedni akarok.Egyszer egy családi összeruccanáson leitattak a rokonok és behúztam egyet a nagybátyámnak,de azért megbocsátott.

-Akkor maradsz?

-Nem,csak Jessica a nevem!-mondtam és leszálltam a bárszékről és indultam volna át a tömegen,ha nem ránt vissza a fiú.

-Legalább egy szám erejéig táncolj velem,végül is én vagyok a házigazda és ti amúgy is itt aludnátok!-érvelt.

-Mi?Mért aludnánk itt?-nem értettem semmit,de szerintem jobb is,ha nem tudom mi van.

-Hát mivel Marcus is leissza magát,plusz talált magának valami hapsit!-kuncogott a házigazda.

-Ó,ez esetben mutasd meg melyik az én szobám és én oda bezárkózom!

-Nem,én nekem felelnem a vendégek kedvéért és amúgy is rád fér egy kis pulizás!Attól majd kivirulsz!-paskolta meg az arcom és láttam a reakciójából,hogy észrevette a jól eltüntetett heget.És nem hogy elhúzta volna a kezét,de még meg is nyomkodta és csipkedte,ami elég kellemetlen volt.

-Barom!-üvöltöttem és teljes erőmből pofon vágtam,ekkor már éreztem a könnyeket,melyek utat törtek az arcomon.Ezek után nem kellett több azonnal kisiettem egyenesen az udvarra.Mivel túlságosan sokan voltak itt is messzebb mentem,mígnem elértem a kert legvégső részére és felültem a betonkerítésre.Még mindig sírtam és borzasztóan éreztem magam,bár a fiú meg sem sértett,de úgy látszik feltépte a régi sebeket,és én pont ezért nem akartam eljönni erre a hülye partira.

Nemsokára egy alak ült mellém,aki nem volt más,mint F/N egyik haverja 5SOSF/N,akit még a parti elején mutattak be nekem.

-Szia!Jól vagy?-kérdezte és megtörölte e könny áztatta szememet,aztán  letörölte az elmosódott sminket.

-Nézet kérdése!-morogtam.

-Ne,hazudj!-dorgált és apró mosoly kúszott az arcára.

-Oké,akkor nagyon is szarul vagyok!-morogtam és visszatartottam a meginduló könnyeimet.

-Ne legyen okod rá,hisz ez csak egy seb,amit valószínű hogy nem direkt szereztél!És tudod annak kéne szégyellni magát,aki téged szekál miatta!

-Te most engem védsz a haverod helyett?-néztem rá hitetlenkedve.

-Igen,mert egy köcsög volt!Ilyet nem szép csinálni,főleg nem egy lánnyal!-simított végig az arcomon,ami miatt mosoly kúszott az arcomra.

-Igaz,de már megszoktam és amúgy sem sértett meg!-vontam vállat,hisz már beletörődtem ezekbe a dolgokba.

-De pofátlanul viselkedett!-érvelt a fiú.

-Az igaz!Egyébként jó a jelmezed!-ő egy tündének öltözött be,de igazán jól megcsináltak rajta mindent,hiteles volt az öltözéke.

-Kösz!A tiéd is,bár nem az a megszokott,de nekem tetszik!Főleg a hajad meg a pókok a lábadon.Úgy van felragasztva?-kérdezte.

-Igen!Amúgy köszi,de Marcus-t illeti a dicsőség,mert ha ő nem hozta volna ezt a szerelést akkor most nem lennék itt!-és ez után beállt a kínos csönd.Néha-néha egymásra pillantottunk és néhány mosolyt is lőttünk a másiknak,de ha jobban belegondolok nem is volt olyan kínos ez a csönd.

-Mi lenne,ha táncolnánk egyet?-kérdezte némi hallgatás után.

-Oké!-kicsit megbátorodtam tőle és végül elindultunk vissza a házba.Nem táncoltunk sokat,csak két dalt összesen,mert Marcus mindenképp haza akart menni.Így hát a nagy sietségben még számot sem cseréltem a fiúval,s azóta nem is láttam.
Mindössze egyszer láttam a tévében három másik fiúval,mert egy közös bandában játszottak,de többet nem érdeklődtem utána,mert mi értelme lett volna?Lehet,hogy már el is felejtette a létezésemet.

Egy azonban biztos,ő egy jó ember és sok biztatást adott a szürke mindennapokra,persze nem mindig használ.De ha mától megpillantom őket tudom,hogy ő egy jó ember és visszaemlékszem arra az estére amikor valamennyire összerakta a széttört önbecsülésemet.


                                       ******

U.I.:Gondolom rájöttetek,hogy ki akart lenni a bandából bármely fiú akit választottatok és melyik egy random fiú....Egyébként csak annyit akartam,hogy lehet hogy nem lett annyira jó,de próbálkozom és most nem volt hangulatom valami romantikus sztorit firkantanom!      

Önreklám

Sziasztok!
Nemrég megszállt az ihlet és megnyitottam immár sokadik blogomat!
Amiben persze nagy szerepe lesz a fiúknak is,mert ugye ez egy 5SOS blog lesz,úgyhogy ha valaki esetleg kedvet kapott hozzá akkor nézze meg!
Itt:http://5sosfanfic1.blogspot.hu/

WÍÍÍÍÍÍÍÍÍ

Sziasztok!
Irtóra örültem mikor feljöttem a bloggerre,mert mit látnak szemeim????TÖBB,MINT TÍZEZER MEGTEKINTÉS!!!!!!!!!
Nagyon,nagyon és nagyon szépen köszönöm mindenkinek,akik olvassák a blogomat és akik egyáltalán méltóztattak megnézni a blogot.Nagyon büszke vagyok most magamra és,amint lesz időm hozok valami meglepetést! :)
Még egyszer köszi!
Puszi,
Lulu!

Disconnected-Történet.

Sziasztok!
Annyira megjött a kedvem az íráshoz,hogy ma nemcsak az Amnesi a történetet hozom,hanem a Disconnectedet is.Remélem tetszeni fog!Most Luke lesz az egyik szereplő benne!T/N az annyit jelent,mint az,hogy a te neved.És előre bocsánatot kérek,ha kicsit sablonos lett!
Jó olvasást!
Puszi,
Lulu.

                                                                 ********

 "Admit I’m a bit of a victim in the worldwide system too
Szerintem egy kicsit áldozat vagyok ebben az egész világrendszerben
But I’ve found my sweet escape when I’m alone with you
De megtaláltam az édes menekülő utat, amikor egyedül vagyok veled"

Luke és én már egy ideje együtt vagyunk és egészen rendben van a kapcsolatunk.Persze voltak már apró bökkenők és kisebb viták,de mindig megoldottuk a problémákat.
A fiúkkal is jól megvagyok és ők is szeretnek engem,tehát panaszra nincs okom.Szerintük mi olyanok vagyunk,mint tű és víz!Bár a rajongók mind azt hiszik,hogy Luke az a bizonyos jó fiú,aki alig mer megszólalni igen nagyot tévednek.A hírnév sokat javított az önbizalmán és meglehetősen pezsgő emberré vált a saját köreiben,de megmaradt ugyanaz a rendes fiú,akibe beleszerettem.Kettőnk közül inkább én vagyok az aki csendesen meghúzódik és az érzelmeit nagyon nehezen nyilvánítja ki.De az egyik legnagyobb hibám a szégyenlősség,de ugyanakkor hálás vagyok az égnek,mert ha akkor amikor megismerkedünk nem lettem volna szégyenlős talán soha életben nem találkozom vele.
Egy partyn voltam a legjobb barátnőmmel,amire nem önszántamból mentem és és meg sem hívtak,de a suli leghelyesebb fiúja meghívta a barátnőmet és azt mondta,hogy elhozhatod ezt is!Az ez az én voltam.....soha életemben nem éltem nagy társasági életet a suliban és elég kevesen tudták a nevemet.
Na,de visszatérve a bulira, igazán nagy egy rendezvény lett és annyi ember volt meghívva,hogy maximum pár embert ismertem meg a sulimból,de mivel az én barátaim gyíkok voltak,ezért ők nem voltak jelen,így hát teljesen egyedül voltam.A legjobb barátnőm Berta öt perc alatt lerészegedett és elment szobára valamelyik focistával és nem mondott nekem semmit.
Egy darabig kerestem,de miután benyitottam abba a szobába,ahol éppen az akció folyt azonnal világossá vált,hogy magamra maradtam.Hazamenni nem akartam,mert legalább a szüleimnek azt akartam bizonyítani,hogy normális tini vagyok,ezért sokáig maradok.
Hát leültem az egyik bőrfotelra és néztem a táncoló tömeget,néha-néha leült mellém egy-egy random ember és eléggé szabadon beszélgettem vele,de nem vittem túlzásba a barátkozást.Valaki még azt is felajánlotta,hogy táncol velem,de nem fogadtam el,így tényleg teljesen egyedül maradtam,mígnem lehuppant mellém Luke.
Az első mondat,amit válthattunk egymással az az volt,hogy nem tetszik nekem a buli és persze fel volt háborodva,hogy egy ilyen jó party,hogy nem tetszhet.Utána persze egyből megindult a beszélgetés és kiderült,hogy bár nem hasonlítunk egymásra,mégis mennyire jól elvagyunk kettesben.Mikor már elegem lett a  hangos zenéből szóltam a szöszke fiúnak,hogy hazamegyek és persze ragaszkodott hozzá,hogy hazakísér.Így is lett és az ajtó előtt állva számot cseréltünk és aznap éjjel egész nap SMS-n írogattunk egymásnak.
Másnap anya meg is jegyezte,hogy mennyire kivirultam és azonnal rájött,hogy fiú van a dologban és amikor elmentem fürödni kutakodott a telefonomban és felhívta Luke számát és elhívta őt egy vacsorára,hogy megismerhesse a lánya fiúját.Nagyon meglepődtem,amikor Luke megjelent anya pedig,úgy fogadta,mintha ezer éve jó cimborák lettek volna.Még olyanokra is felelt a fiú,hogy mióta vagyunk együtt és én azt sem tudtam mi folyik körülöttem és csak az után derült ki az egész,hogy egyedül maradtunk.Akkor Luke kijelentette,hogy együtt is maradunk,ha egyszer már "együtt vagyunk" és ezek után már teljesen jó kapcsolatunk volt.
Most ismét egy új mérföldkőhöz értünk,Luke még nem mutatott be a szüleinek egy év után sem és kezdtem parázni,de tegnap bejelentette,hogy ma találkozni fogunk velük egy étteremben.Így is alakult,mert jelenleg itt vagyunk a Summer Love nevű hely parkolójában,s míg Luke boldogan fütyürész addig én görcsösen gondolkozom,hogy milyen lesz az este és hogyan fogok bénázni.Luke észrevehette mert kérdőn fordult felém.

-Jól vagy?-kérdeztem és lágyan simogatta kipirult arcomat.

-Igen!-eléggé gépiesre sikeredett a feleletem.

-Az igazat szeretném tudni!

-Ez az igazság!-megint csak a robot hangom jött elő.

-Tudom,hogy valami bajod van!Ismerlek!Igazam van vagy igazam van?

-Igazad van.-morogtam sértődötten.

-T/N-sóhajtott-Ha a szüleimmel való találkozás az oka,akkor előre  szólok,hogy fejezd ezt be!Anya már most szeret és apa is igazán kedvel,de akkor sem érdekelne az egész,ha nem szeretnének!-hosszú ujjai lágyan cirógatták az én kipirosodott bőrömet,egészen megnyugtató volt és tudtam,hogy az igazat mondja,de akkor sem tudtam megnyugodni.

-De mi lesz,ha......

-Semmi de,fejezd ezt be!-morgott rám-Tudod te nagyon sokat jelentesz a számomra.Amikor először láttalak,csak egy lágy voltál a szememben,aki valószínű,hogy egy kocka és csak valaki elvonszolta magával,de amint megismertelek azonnal megváltozott a véleményem.Tudtam,hogy te jó vagy és meg akartalak védeni mindentől,de féltem a távkapcsolattól,de azt is túléltük.-A Five Second of Summernek volt egy nagyobb világkörüli turnéja és mindketten irtóztunk a távolságtól,de szerencsére mindketten túléltük és ugyanúgy szerettük egymást.-Tudod nagyon szarul éreztem magam a turné alatt és sokszor elszakadt a cérna,persze ezt a rajongók nem tudhatták,mert a külvilágnak a boldog embert kellett mutatni,de belül egyre jobban csúsztam szét.Aztán amikor újból rád nézhettem és láthattam a mosolyod fordult velem egyet a világ,de csak akkor igazán éreztem azt,hogy élek amikor egyedül lehettem veled,A karjaimban tudhattalak!-ekkor már a sírás kerülgetett. Luke sosem mondott még ilyen szépet rólam.Az ajka apró puszit nyomott a remegő számra,aztán egyre jobban elmélyültünk a csókban,de semmi sem tarthat örökké és levegőhiány miatt végül szétváltunk.

-Tudod ez többet ért bármely szeretleknél vagy nyáladzós szónál!-gyengén elmosolyodtam és letöröltem az elmosódott sminkemet.

-Örülök neki,hogy tetszett!-ő is mosolygott-Mehetünk?

-Muszáj?-még most sem akartam menni.

-Igen muszáj,ha kell úgy foglak kirángatni ebből a kocsiból!

-Na,gyerünk Hemmings,mert magamtól ki nem szállok!   

Amnesia-Történet.

Sziasztok,egy hét csúszással,de megérkeztem a kért történettel!Valamiért most Michael volt az akivel eltudtam képzelni a történetet,ami a fejemben létrejött,úgyhogy a történetben ő és egy lány lesz a főszereplő.
Remélem tetszik!Jó olvasást!
Puszi,
Lulu.
                                                       *********

Néha eltűnődöm,ez csak egy hazugság volt?
Ha igaz volt,ami köztünk volt,akkor hogy lehetsz jól?
Mert én egyáltalán nem vagyok jól!


"Az ember sokszor annyira hiszékeny!Elhiszi,hogy minden jó lesz és megépíti az álmokból szőtt várát,aztán elég egy pillanat és azonnal szétszéled a remény és csak a puszta és nyers szomorúság marad.
Én is azt hittem,hogy minden jó lesz és majd ugyanúgy maradunk barátok,mint régen,de be kellett látnom,hogy ez lehetetlen.
Nem hiszem,hogy én hibáztam volna és én változtam volna annyira,hogy elhidegül a kapcsolatunk.Az egyetlen,aki hibázott az Michael Clifford.
De én még így sem tudom hibáztatni,mert tudom,hogy ő nem akart semmi rosszat nekem,csak elködösítette a józan eszét a híresség és már nem a földön járt,többet gondolt magáról,mint amennyit kellett volna.És pont ez volt az,ami tönkretette a mi több éves tökéletes és harmonikus kapcsolatunkat.
Az egész úgy kezdődött,hogy miután a Five Second of Summer nagy sikereket ért el kevés ideje volt a barátomnak rám.Néha-néha felhívott és üzeneteket küldözgetett nekem,de ezek üresek voltak,semmi érzelem,de mit is tudott volna írni,amikor alig láttuk egymást és míg ő a híres körökben mozgott,addig én megmaradtam a normális életben,egyszerű halandó ember voltam.
De már egy éve,hogy nem hívott és sosem látogatott meg,még akkor sem amikor itthon volt,pedig csak egy utcára laktam tőle!
De semmi!Nem foglalkozott velem és hírt sem adott magára,csak néha az anyukája informált,de ő is csak burkoltan,szűkszavúan.
Amit tudtam róla azt csak az internetről és a Twitterről szedtem,csak kívülről szemléltem az életét,mint egy rajongó,aki abban reménykedik,hogy egyszer majd eljön érte a színes hajú hercege és magával viszi,de persze ő maga is tudja,hogy ez lehetetlen.Egyszer megpróbáltam neki twitteren üzennni,de nem válaszolt,pedig tudom,hogy látta,éreztem!Aztán újra megpróbáltam,de csak a szívem tört össze,akkor is látta az üzenetet és nem privátban,de burkoltan azt üzente,hogy hagyj békén.
Nagy csapás volt,mert egykor annyi mindent átéltünk együtt az első csók,az első bulik és mindent,amit csak egy tini pár együtt megél,de mi mégsem voltunk együtt.Mi voltunk az élő megtestesítője a barátság extrákkal-nak.
Bár sosem mondta,hogy szeret,de tudom hogy valamit érzett irántam,de amikor elment csak annyit mondott,hogy ha még nem is lesz köztünk semmi mindig emlékezni fog rám és vigyáz rám akárhol is leszek!"-Leültem az ágyam szélére és ránéztem a bekeretezett képre,amit az egyik dobozomban találtam.Sokféle régi nosztalgikus kacatot találtam benne és a legalján egy képet,amin én és ő voltunk.Akkor éppen cirkuszba voltunk és Michael anyukája fotózott minket,ott még elég fiatalok voltunk,de boldogok,most meg teljesen elhidegültünk egymástól.
A könnyeim nem potyogtak,visszatartottam őket hisz' már nem szabad ennyire elgyengülnöm a régi nótától,sokszor végigzongoráztam azt,amit látok róla és az utolsó mondatait.De már eldöntöttem magamban,hogy hazudott!Hazugság volt minden szava,mondata,csak a pillanat hevében mondott ilyen hülyeségeket!Tudom......
Visszatettem a képet a dobozba és a dobozt az eldobható kupacba raktam.Az új otthonomban nem akarok találkozni a régi sanyarú emlékekre emlékeztető tárgyakat.Igen,elköltözünk,anya ikrekkel várandós és kicsi nekünk ez a ház,hármunknak elég volt,de plusz két csemete,már sok.Örülök,hogy testvéreim lesznek,de nem akarok elmenni innen. Sidney mindig is a kedvenc városom volt és az összes emlékem és ismerősöm ideköt,nem pedig egy tanyához,amit apu vett és félig-félig omladozik.De már most oda kell költöznünk,mert már van vevő a házunkra és be akar költözni.Még egy hetünk lesz rá,hogy kipakoljunk,de nehezen megy.Anya nem erőltetheti meg magát,apa folyton dolgozik és én suliba járok.Kevés időnk van kipakolni.Az én szobám,már szinte teljesen ki van pakolva,már csak dobozok vannak és az ágyam,hogy tudjak valamin aludni is.Bútorok már nincsenek és holnapután már mi sem leszünk itt,hanem az új tulajdonosa,valami fiatal férfi,aki nagy reményekkel jött a fővárosunkba.
Az utolsó dobozt is elrendeztem és végeztem a szobámmal,már este volt.Apa sem zörgött már,de innen hallottam,hogy anyával beszél valamin,ami már nem az én dolgom lenne....ez a vékony falak átka.
Elterültem az ágyon és bekapcsoltam a laptopomat.Megnéztem a közösségi oldalakat,játékokat játszottam és végül megnéztem a hírportálakat,de semmi értelmes sem volt.Hamar bealudtam és csak későn éjjel ébredtem fel,mert fáztam.A laptopom világított,frissítettem az oldalt.
MICHAEL CLIFFORD SZERELMES!
Rezzenéstelen arccal néztem végig a képeket,amin ő és egy ismeretlen szőke lány volt rajta,smároltak és kézen fogva sétáltak.
Összetörtem!
Mosolygott és boldognak látszott,pedig amikor elment azt mondta ezután nem lesznek fényesek a napjai,de úgy látszik tévedtem.Ő már továbblépett és én sínylődtem meg.
Ő gondtalanul éli az életét új szerelmével és én bánkódom!A cikket nem akartam elolvasni,de akaratlanul is megakadt a szemem egy-egy szón.Michael már be is mutatta a lányt az anyjának,amikor szabadidejében hazajött.
Hát akkor őt láttam egyik nap az utcán,de csak hátulról láttam az ismeretlen sziluettet és a színes hajat.Akkor is egy lánnyal volt,tehát tényleg igaz....
Lecsaptam a gép képernyőjét és magamra húztam a takarót.Nem akartam elhinni,amit olvastam.Megfogtam a telefont és írtam Luke-nak:-Igaz?
Csönd,egy darabig semmi sem jött,de aztán csilingelt kettőt a telefonom és Luke visszaírt:Igaz!Jól vagy?Úgy is túl fogod élni!

Luke volt az egyetlen,aki nagyjából tudtam,hogy mit érzek a fiú iránt és,hogy mi volt köztünk,de sosem tett semmit az érdekünkben,mert én magam kértem,hogy hagyja,mert ha Michael nem akarja,hogy legyen köztünk valami akkor nem tehetek semmit.Ezért békén hagyott minket és sokszor gondolkoztam azon,hogy vajon mi lett volna,ha mégis azt mondom a fiúnak,hogy segítsen......de én választottam ezt az utat,tehát el kell fogadnom.
Visszaírtam neki:Nem,mert én egyáltalán nem vagyok jól!

                                       *******
Pár héttel később miután elköltöztünk Luke írt,hogy mért nem szóltam a költözésről,de nem írtam neki vissza.Úgy gondoltam akkor írok neki,ha már teljesen jól vagyok és túl léptem a színes hajú fiún......  

Dalszöveg!

Sziasztok!
Ismét visszatértem,de most nem hoztam semmi érdekes bejegyzést,mindössze egy kérdést szeretnék feltenni nektek vagy inkább egy kérést!
Tudjátok én nagyon szeretek történeteket írni  és persze írnék is csak nem tudom miről írjak.....így az jutott eszembe,hogy leírhatnátok kedvenc dalaitokat és én annak a szövegnek az alapján vagy csak a dalszövege egyik sorából írnék egy történetet valamelyik fiúról!!
Jöhet bármilyen dal!Pop,rock,rap vagy bármi!
Várom a kommenteket!

IM cikk a fiúkról...

Sziasztok!
Ismét visszatértem ennyi idő után!Sajnos a sűrű napirend miatt nem tudtam túl sok időt tölteni a bloggal,mivel egy hetet voltam Romániában és egy román lány is volt nálunk,ezért minden időmet felemésztette az újabb és újabb programok.Viszont most ismét itt vagyok újult erővel és a nyár hátralévő idejében nincs programom,ezért végre tudok valamennyit foglalkozni a blogommal is!
Előreláthatólag még nem tudom milyen bejegyzésekkel térek vissza,de az biztos,hogy aktívabb leszek!
Nemrég vettem meg az új IM-et,ahol van egy cikk a fiúkkal kapcsolatban és néhány "infót" kiírok belőle,azoknak akik esetleg valamilyen oknál fogva nem veszik meg! :)

Puszi,
Lulu.



                                               ***********

 A nevem.....:Calum Hoood.
De szólíthatsz...:Calnak.
Imádom....:a zenét,a bandát és a zenét.
Utálom....:ha kiskanállal kell reggelizőpelyhet ennem.
Az első dal,amit vettem....:I Miss You a Blink-182-tól.
Még soha....:nem voltam bungee jumpingolni.
 Következő életemben....:csirke leszek.
Soha nem hagyom otthon....:a mobilomat.
A legidegesítőbb dolog turné alatt....:Luke állandóan elcsórja a tiszta fehérneműmet.
Soha nem mennék turnéra....:a banda nélkül.
A legkínosabb dal az iPodomon.....:Super Bass Nicki Minajtól..
A világ legjobb találmánya....:a szeletelt kenyér.
A 5SoS-rajongók...:fantasztikusak és gyönyörűek!
Felhívhatod magadra a figyelmet a tömegben,ha.....:körbeállítod a többieket,te pedig a kör közepén táncolsz.
Legboldogabb....:fellépés közben vagyok.
Rettegek.....:a pókoktól.
A 13 éves önmagamnak azt tanácsolnám,hogy......:ne egyen annyi sütit.
Életem első koncertje...:a sajátunk volt.
Soha nem árultam el a szüleimnek,de....:tizedikben egyszer a tengerparton voltam suli helyett.
Ha bármilyen szuperképességem lehetne...:nagyon pimasz lennék,következmények nélkül.






A nevem...:Luke Hemmings.
De szólíthatsz...:Luke 5SoS-nek.
Imádom.....:a zenét és a skinny jeanst.
Utálom.....:a csámcsogást.
Az első album,amit vettem.....:The Young and The Hopeless a Good Charlotte-tól.
Még soha.....:nem sikerült hátraszaltót ugranom.
Következő életemben....:kiskutya leszek.
Soha nem hagyom otthon....:a mobilomat.
A legidegesítőbb dolog a turné alatt...:sosincs tiszta zoknim.:(
A színpadon mindig az jár a fejemben,hogy...:már megint elfelejtettem elmenni vécére,és pisilnem kell.
A legkínosabb dal az iPodomon.....:SLSP.
A világ legjobb találmánya....:a milkshake!
A 5SoS-rajongók....:odaadóak,coolak és álatlába véve szuperek.
Felhívhatod magadra a figyelmet a tömegben,ha....:gyümölcsnek öltözöl.
A legboldogabb......:a színpadon vagyok.
A suliban.....:mindig  máson járt az eszem.
A 13 éves önmagamnak azt a tanácsot adnám,hogy.....:végassa le a haját.
Életem első koncertje.....:Good Charlotte.
Ciki,de szeretem....:Jason Derülót.
Ha bármilyen szuperképességem lehetne.....:spagettit lőnék az ujjhegyeimből.:D

A nevem....:Ashton Irwin.
De szólíthatsz....:Szuper Mariónak.
Szerintem én.....:kicsit fura vagyok.
Imádom.....:a zsiráfokat,a rozmárokat és a dobot.
Az első album,amit vettem....:Bullet in a Bible a Green Daytől.
Még soha....:nem gyűlöltem senkit.
Következő életemben.....:Dave Grohl leszek.
Soha nem hagyom otthon.....:a táskámat.
A színpadon mindig az jár a fejemben,hogy.....:hogyan szerezzek örömet a közönségnek.
Jó lenne,ha a koncerteken....:több lenne a srác.
A legboldogabb....:dobolás közben vagyok.
Szomorú vagyok,ha....:nem dobolhatok.
Kevesen tudják,de.....:nincs túl nagy önbizalmam.
Nem tudnék élni.....:cupcake nélkül.
A legjobb tanácsot.....:a nagyapámtól kaptam.
Azt mondta,hogy....:Ne csak azért csinálj valamit,hogy boldog legyél,hanem hogy másokat is boldoggá tegyél.
Életem első koncertje....:Slipknot.
A suliban.....:elég magamnak való voltam.
Ha egy napig láthatatlan lennék....:lezúznám Godzillát.




A nevem....:Michael Clifford.
De szólíthatsz.....:Michaellllllll-nek.
Imádom....:a videojátékokat és a lámákat.
Utálom......:ha hideg a lábam.
Az első album,amit vettem.....:Curtain Call Eminemtől.
Következő életemben....:szőlőszem leszek.
Soha nem hagyom otthon....:az eszemet.
A legidegesítőbb dolog a turné alatt.....:a WiFi!A soha nem működő WiFi!
Soha nem mennék turnéra.....:a lábaim nélkül.:P
A legkínosabb album az iPodomon....:A gyűrűk ura zenéje.
A világ legjobb találmánya....:még nem létezik.De jó lenne,ha a gyorskaja is egészséges lenne.
A 5SoS-rajongók.....:a LEGJOBBAK!
Kevesen tudják,de....:nagyon béna vagyok az SMS-ezésben.
Rettegek.....:a rossz filmektől.
A legszomorúbb.....:akkor vagyok,ha nem alhatok eleget.
A 13 éves önmagamnak azt tanácsolnám,hogy......:gyakoroljon többet gitáron.
Életem első koncertje....: