Úgy döntöttem ennyi idő után visszajövök és egy kis irománnyal érkeztem...remélem tetszik,ha igen hagyjatok nyomot magatok után! :) Ha pedig kedvet kaptok,akkor kérjetek sztorikat!
By:Lulu
---------------------------------------------------------------------------------------------------------
A víz lassan folydogált a kicsinyke kis patak egyik elágazásában.Egy kislány ült a partján és nézte a sodródó,habokkal díszített vizet.Néha egy-egy virágot dobott be a vízbe és nézte végig,ahogy eltűnik a habok közt.
Igazán szótlan és morcos volt ma a lány,mert a bátyja eltörte az egyik porcelánbabáját és az anyu nem adott igazat a kislánynak.
Megsértődött és,úgy döntött kimegy az erdőbe,hadd keressék.Tényleg keresték és féltek hova tűnt el a kislány...
Addig a kócos kislány felfedezte a patakot és ott bóklászott körülötte.Néha megdobálta a kacsákat akik békésen úszkáltak vagy kihalászott pár ebihalat,de hamar megunta őket.Már épp azon volt,hogy hazamenjen viszont akkor megszegné a magának fogadott ígéretet,miszerint nem megy haza.Így hát lehasalt a a patak mellé és onnan figyelte a víz gyors járását.A nap már egészen alacsonyan járt és madarak is elhallgattak,a szél feltámadt és a patak nagy fröccsenésekkel összepiszkolta a kislány szeplős arcát.Fehér pólójával megpróbálta letörölni a sarat,de csak a pólója bánta,felkelt és arra jutott,hogy a patak vize majd kimossa a pólója foltját és az arca is tiszta lesz.
A part legszélére merészkedett....placcs....a vörös lány bent ült a hideg és mocskos vízben.
-Hadd segítsek!-hallatszott egy vékony fiú hang a lány háta mögül.
-Mért tennéd?-mordult fel a kislány és szembefordult a fiúval.Vele egyidős lehetett,olyan 6-7 éves forma.Nagy,barna őzike szemei boldogan mosolyogtak a lányra,vékony kezeit a lány felé tartotta.
-Mert mondjuk bent vagy a vízben és úgysem tudsz kijönni segítség nélkül!-kihívóan villogtak az őzike szemek és már csak azért be kellett bizonyítani,hogy a fiú orra alá dörgölhesse győzelmét.-Hogy hívnak?
-T/N!És téged?-kérdezte a vörös lány és már felállt,de így is térdig ért neki a víz és alig bírt mozogni,mert a sár irtóra csúszott.
-Calum,fogadjuk,hogy nem tudsz kijönni!
-De ki tudok!-ellenkezett T/N és megindulta a part felé.Bizonytalan és lassú léptekkel haladt,de esés nélkül a part elé ért.-Na látod,mindjárt kiérek!
-Kíváncsi leszek!-a kisfiú ördögien vigyorgott és hátrébb lépett.
A lány előredőlt és megmarkolt egy közelben lévő gyökeret,másik kezével kitámasztotta magát.Előrébb jött kurta lábaival,másik kezével is megfogta a gyökeret és mászni kezdett.De a gyökér nagyon laza volt és egy óvatlan pillanatban elszakadt a lány,pedig lecsúszott a vízbe és fehér pólója,immár barna színben pompázott.
-Hahaha...mondtam,hogy nem tudod megcsinálni!Béna vagy!-kacagott a fiú,már a hasát fogta annyira jól szórakozott a lányon.-Na gyere!-ő sokkal elővigyázatosabb volt.Megmarkolt egy fát és a szabad kezével kihúzta a lányt,aki kelletlenül,de elfogadta a segítséget.
-Kösz!-morogta és kifújt egy loncsos tincset a hajából.
-Hát szívesen....-a fiú szinte már zavarban volt a gorombaságtól.-Egyébként mit keresel itt?Az én területemen!
-Még,hogy a tiéd!-horkantott T/N és elindult haza,mert semmi kedve sem volt egy ilyen felfuvalkodott hólyaggal beszélgetni,inkább elviseli a szülei haragját.A fiú viszont követte,de figyelmen kívül hagyta a fiú fecsegését egész úton,egészen hazáig,ahol az anyja azonnal letámadta.
-T/N mégis merre csavarogtál és hogy nézel ki?-húzogatta T/N fülét az anyja és a vörös kislány már a sírás határán volt,ezt látva Calum nagyon megsajnálta.
-Velem játszott és beleesett a patakba,de máskor ez nem fog előfordulni!-a kiwi kis srác bevetve kisfiús báját és óriási őzike szemeit mézédesen nézte az újdonsült "barátja" anyukáját,aki persze nem tudott ellenállni a kisfiú negédes tekintetének.
-Jól van,de máskor ne forduljon elő!Na,gyere T/N!
*******
-Helló,idegen!A területemen ólálkodsz!-huppant le egy nagy fatörzsre Calum és hosszasan végigmérte a fán üldögelő T/N-t.
-Furcsa!Pár nappal ezelőtt még az enyém is volt.De hát változik az idő!-a lány mérgesen tekergette egyik szabadon maradt fürtjét,olyan erővel,hogy majdnem kitépte azt.
-Jól van akkor kettőnké!-hagyta rá Calum és jól szórakozott a lány dühén-De mi a baj?!
-Te vagy a baj,mert mindig azt mondod,hogy állítólag a barátom vagy,aztán meg sosem védsz meg ha kell!Jól tudtad,hogy June szakította el a szoknyám és ő is festékezte össze pirossal,hogy azt higgye mindenki,hogy megjött!-a lány arca teljesen kipirult tűzvörös szeplő teljesen eltűntek.A fiú elhűlten nézte a lány kirohanásait,már megszokta mert régóta ismeri és így 14 évesen ez teljesen normális.
-Nyugalom,mit akadsz ennyire fönt ezen?
-Mert mondjuk a fél iskola rajtam röhög?!!-egy heves mozdulattal leugrott a fáról és egyenesen a fiú képébe mászott.
-Majd elfelejtik és te is tudod jól,hogy June az egyetlen esélyem,hogy menő legyek!-gyenge kifogás gondolta T/N.
-Persze a menőség....-hümmögte a lány.Ő nem volt menő,sőt nagyon is lenézték őt a menő iskolatársai.Amúgy is egy magának való,kissé szeles lány volt aki imádott könyveket olvasni és kitűnő volt fizikából,de még hozzájárult a kinézete is.Hosszú égővörös lobonca volt,ami lehetetlenül kócos volt,arcát több szeplő díszítette,óriási barna szemeit,pedig egy szemüveg takarta,amit nemrég kontaktlencsére cseréltek.Calumon kívül még két barátja volt Luke,akit Cal mutatott be neki és Monica,akit születése óta ismer és a szomszédjuk.-Tehát mi nem vagyunk elég jó barátnak?
-Ne értsd félre,mert én nem úgy értettem!-mentegetőzött a fiú.
-Á,tudom csak kanos voltál mi!-hápogta T/N.
-Tudod mit!Holnap lerendezem az ügyedet,csak legyen szent a béke!-sóhajtott tehetetlenül a fiú.
-Köszi!-trillázta a lány és mintha semmi sem történt volna beszélt tovább valami lényegtelen dologról.
...............................................................................................................
(Jelen)
A szél sebesen fújt végig Sidney minden egyes négyzetcentiméterjén,hideg napra ébredt ma minden ember.Egy valaki viszont feltörően jó kedvvel és felhőtlen boldogsággal szökdelt be a játszótér kapuján.
Mindig kócos vörös haját most is fújta a sebes szél,óriási szoknyáját alig bírta maga köré fogni nehogy olyat mutasson amit nem szabadna.
Leült az egyik hintára és nyugodtan hintázgatott,ma volt a 18.születésnapja és úgy őrizte övé a világ,mégis egyedül akart lenni.
-Hát te?Azt hiszem eltévedtél!Neked nem itt kéne lenned!-mély rekedtes hang szólalt meg a háta mögül és a hinta vastag láncai megcsavarodtak.
-Cal,ó Cal!-rikkantotta a lány és azonnal kipattant a hintából,megkerülte azt és egyenesen a fiú karjaiba futott.-Hát itt vagy?
-Hogyne lennék!Pont a tizennyolcadik születésnapodat hagynám ki!Lehetetlenség!-Calum még erősebben szorította a számára apró lányt,akit három évvel ezelőtt látott utoljára és a viszontlátása ismét fényt hozott a fiú életébe.
-Hiányoztál!-suttogta T/N remegő hangon.
-Nekem is!-felelte elhaló hangon.-Tudod sajnálom,hogy elmentem és sajnálom,hogy nem voltam itt amikor kivágták az erdőnk,sajnálom!
-Semmi baj!Akkor is te maradsz a legjobb barátom és ez így is maradj,csak ne feledkezz meg rólam,mert ez kicsit fáj...-nézett bele a fiú mélybarna szemeibe,amik mint mindig most is melegséget sugároztak.
-Oké,én mindig itt leszek....Boldog szülinapot!
................................................................................................................
(10 évvel később)
T/N remegve simított végig fehér selyem ruháján,mely apró csipkeberakással volt díszítve.Ez voltélete nagy napja és még is úgy érezte bizonytalan a jövővel kapcsolatban.Mi lesz ezután?Mi lesz a függetlenségével?Hol fognak lakni a férjével?Lesznek gyerekei?Megmaradnak a régi barátai?
Ilyen kérdések cikáztak a fejében és ő untalan ugyanazt a szempárt kereste.Calum-ét,aki ott állt nem messze tőle...belenézett a szemébe és már tudta jól a választ.
Bármi lesz is Cal mindig ott lesz és támogatja őt,mert egy olyan erős kötelék szövődött ki kettejük közt,ami már soha többé nem szakad el.....
