Önreklám

Sziasztok!
Nemrég megszállt az ihlet és megnyitottam immár sokadik blogomat!
Amiben persze nagy szerepe lesz a fiúknak is,mert ugye ez egy 5SOS blog lesz,úgyhogy ha valaki esetleg kedvet kapott hozzá akkor nézze meg!
Itt:http://5sosfanfic1.blogspot.hu/

WÍÍÍÍÍÍÍÍÍ

Sziasztok!
Irtóra örültem mikor feljöttem a bloggerre,mert mit látnak szemeim????TÖBB,MINT TÍZEZER MEGTEKINTÉS!!!!!!!!!
Nagyon,nagyon és nagyon szépen köszönöm mindenkinek,akik olvassák a blogomat és akik egyáltalán méltóztattak megnézni a blogot.Nagyon büszke vagyok most magamra és,amint lesz időm hozok valami meglepetést! :)
Még egyszer köszi!
Puszi,
Lulu!

Disconnected-Történet.

Sziasztok!
Annyira megjött a kedvem az íráshoz,hogy ma nemcsak az Amnesi a történetet hozom,hanem a Disconnectedet is.Remélem tetszeni fog!Most Luke lesz az egyik szereplő benne!T/N az annyit jelent,mint az,hogy a te neved.És előre bocsánatot kérek,ha kicsit sablonos lett!
Jó olvasást!
Puszi,
Lulu.

                                                                 ********

 "Admit I’m a bit of a victim in the worldwide system too
Szerintem egy kicsit áldozat vagyok ebben az egész világrendszerben
But I’ve found my sweet escape when I’m alone with you
De megtaláltam az édes menekülő utat, amikor egyedül vagyok veled"

Luke és én már egy ideje együtt vagyunk és egészen rendben van a kapcsolatunk.Persze voltak már apró bökkenők és kisebb viták,de mindig megoldottuk a problémákat.
A fiúkkal is jól megvagyok és ők is szeretnek engem,tehát panaszra nincs okom.Szerintük mi olyanok vagyunk,mint tű és víz!Bár a rajongók mind azt hiszik,hogy Luke az a bizonyos jó fiú,aki alig mer megszólalni igen nagyot tévednek.A hírnév sokat javított az önbizalmán és meglehetősen pezsgő emberré vált a saját köreiben,de megmaradt ugyanaz a rendes fiú,akibe beleszerettem.Kettőnk közül inkább én vagyok az aki csendesen meghúzódik és az érzelmeit nagyon nehezen nyilvánítja ki.De az egyik legnagyobb hibám a szégyenlősség,de ugyanakkor hálás vagyok az égnek,mert ha akkor amikor megismerkedünk nem lettem volna szégyenlős talán soha életben nem találkozom vele.
Egy partyn voltam a legjobb barátnőmmel,amire nem önszántamból mentem és és meg sem hívtak,de a suli leghelyesebb fiúja meghívta a barátnőmet és azt mondta,hogy elhozhatod ezt is!Az ez az én voltam.....soha életemben nem éltem nagy társasági életet a suliban és elég kevesen tudták a nevemet.
Na,de visszatérve a bulira, igazán nagy egy rendezvény lett és annyi ember volt meghívva,hogy maximum pár embert ismertem meg a sulimból,de mivel az én barátaim gyíkok voltak,ezért ők nem voltak jelen,így hát teljesen egyedül voltam.A legjobb barátnőm Berta öt perc alatt lerészegedett és elment szobára valamelyik focistával és nem mondott nekem semmit.
Egy darabig kerestem,de miután benyitottam abba a szobába,ahol éppen az akció folyt azonnal világossá vált,hogy magamra maradtam.Hazamenni nem akartam,mert legalább a szüleimnek azt akartam bizonyítani,hogy normális tini vagyok,ezért sokáig maradok.
Hát leültem az egyik bőrfotelra és néztem a táncoló tömeget,néha-néha leült mellém egy-egy random ember és eléggé szabadon beszélgettem vele,de nem vittem túlzásba a barátkozást.Valaki még azt is felajánlotta,hogy táncol velem,de nem fogadtam el,így tényleg teljesen egyedül maradtam,mígnem lehuppant mellém Luke.
Az első mondat,amit válthattunk egymással az az volt,hogy nem tetszik nekem a buli és persze fel volt háborodva,hogy egy ilyen jó party,hogy nem tetszhet.Utána persze egyből megindult a beszélgetés és kiderült,hogy bár nem hasonlítunk egymásra,mégis mennyire jól elvagyunk kettesben.Mikor már elegem lett a  hangos zenéből szóltam a szöszke fiúnak,hogy hazamegyek és persze ragaszkodott hozzá,hogy hazakísér.Így is lett és az ajtó előtt állva számot cseréltünk és aznap éjjel egész nap SMS-n írogattunk egymásnak.
Másnap anya meg is jegyezte,hogy mennyire kivirultam és azonnal rájött,hogy fiú van a dologban és amikor elmentem fürödni kutakodott a telefonomban és felhívta Luke számát és elhívta őt egy vacsorára,hogy megismerhesse a lánya fiúját.Nagyon meglepődtem,amikor Luke megjelent anya pedig,úgy fogadta,mintha ezer éve jó cimborák lettek volna.Még olyanokra is felelt a fiú,hogy mióta vagyunk együtt és én azt sem tudtam mi folyik körülöttem és csak az után derült ki az egész,hogy egyedül maradtunk.Akkor Luke kijelentette,hogy együtt is maradunk,ha egyszer már "együtt vagyunk" és ezek után már teljesen jó kapcsolatunk volt.
Most ismét egy új mérföldkőhöz értünk,Luke még nem mutatott be a szüleinek egy év után sem és kezdtem parázni,de tegnap bejelentette,hogy ma találkozni fogunk velük egy étteremben.Így is alakult,mert jelenleg itt vagyunk a Summer Love nevű hely parkolójában,s míg Luke boldogan fütyürész addig én görcsösen gondolkozom,hogy milyen lesz az este és hogyan fogok bénázni.Luke észrevehette mert kérdőn fordult felém.

-Jól vagy?-kérdeztem és lágyan simogatta kipirult arcomat.

-Igen!-eléggé gépiesre sikeredett a feleletem.

-Az igazat szeretném tudni!

-Ez az igazság!-megint csak a robot hangom jött elő.

-Tudom,hogy valami bajod van!Ismerlek!Igazam van vagy igazam van?

-Igazad van.-morogtam sértődötten.

-T/N-sóhajtott-Ha a szüleimmel való találkozás az oka,akkor előre  szólok,hogy fejezd ezt be!Anya már most szeret és apa is igazán kedvel,de akkor sem érdekelne az egész,ha nem szeretnének!-hosszú ujjai lágyan cirógatták az én kipirosodott bőrömet,egészen megnyugtató volt és tudtam,hogy az igazat mondja,de akkor sem tudtam megnyugodni.

-De mi lesz,ha......

-Semmi de,fejezd ezt be!-morgott rám-Tudod te nagyon sokat jelentesz a számomra.Amikor először láttalak,csak egy lágy voltál a szememben,aki valószínű,hogy egy kocka és csak valaki elvonszolta magával,de amint megismertelek azonnal megváltozott a véleményem.Tudtam,hogy te jó vagy és meg akartalak védeni mindentől,de féltem a távkapcsolattól,de azt is túléltük.-A Five Second of Summernek volt egy nagyobb világkörüli turnéja és mindketten irtóztunk a távolságtól,de szerencsére mindketten túléltük és ugyanúgy szerettük egymást.-Tudod nagyon szarul éreztem magam a turné alatt és sokszor elszakadt a cérna,persze ezt a rajongók nem tudhatták,mert a külvilágnak a boldog embert kellett mutatni,de belül egyre jobban csúsztam szét.Aztán amikor újból rád nézhettem és láthattam a mosolyod fordult velem egyet a világ,de csak akkor igazán éreztem azt,hogy élek amikor egyedül lehettem veled,A karjaimban tudhattalak!-ekkor már a sírás kerülgetett. Luke sosem mondott még ilyen szépet rólam.Az ajka apró puszit nyomott a remegő számra,aztán egyre jobban elmélyültünk a csókban,de semmi sem tarthat örökké és levegőhiány miatt végül szétváltunk.

-Tudod ez többet ért bármely szeretleknél vagy nyáladzós szónál!-gyengén elmosolyodtam és letöröltem az elmosódott sminkemet.

-Örülök neki,hogy tetszett!-ő is mosolygott-Mehetünk?

-Muszáj?-még most sem akartam menni.

-Igen muszáj,ha kell úgy foglak kirángatni ebből a kocsiból!

-Na,gyerünk Hemmings,mert magamtól ki nem szállok!   

Amnesia-Történet.

Sziasztok,egy hét csúszással,de megérkeztem a kért történettel!Valamiért most Michael volt az akivel eltudtam képzelni a történetet,ami a fejemben létrejött,úgyhogy a történetben ő és egy lány lesz a főszereplő.
Remélem tetszik!Jó olvasást!
Puszi,
Lulu.
                                                       *********

Néha eltűnődöm,ez csak egy hazugság volt?
Ha igaz volt,ami köztünk volt,akkor hogy lehetsz jól?
Mert én egyáltalán nem vagyok jól!


"Az ember sokszor annyira hiszékeny!Elhiszi,hogy minden jó lesz és megépíti az álmokból szőtt várát,aztán elég egy pillanat és azonnal szétszéled a remény és csak a puszta és nyers szomorúság marad.
Én is azt hittem,hogy minden jó lesz és majd ugyanúgy maradunk barátok,mint régen,de be kellett látnom,hogy ez lehetetlen.
Nem hiszem,hogy én hibáztam volna és én változtam volna annyira,hogy elhidegül a kapcsolatunk.Az egyetlen,aki hibázott az Michael Clifford.
De én még így sem tudom hibáztatni,mert tudom,hogy ő nem akart semmi rosszat nekem,csak elködösítette a józan eszét a híresség és már nem a földön járt,többet gondolt magáról,mint amennyit kellett volna.És pont ez volt az,ami tönkretette a mi több éves tökéletes és harmonikus kapcsolatunkat.
Az egész úgy kezdődött,hogy miután a Five Second of Summer nagy sikereket ért el kevés ideje volt a barátomnak rám.Néha-néha felhívott és üzeneteket küldözgetett nekem,de ezek üresek voltak,semmi érzelem,de mit is tudott volna írni,amikor alig láttuk egymást és míg ő a híres körökben mozgott,addig én megmaradtam a normális életben,egyszerű halandó ember voltam.
De már egy éve,hogy nem hívott és sosem látogatott meg,még akkor sem amikor itthon volt,pedig csak egy utcára laktam tőle!
De semmi!Nem foglalkozott velem és hírt sem adott magára,csak néha az anyukája informált,de ő is csak burkoltan,szűkszavúan.
Amit tudtam róla azt csak az internetről és a Twitterről szedtem,csak kívülről szemléltem az életét,mint egy rajongó,aki abban reménykedik,hogy egyszer majd eljön érte a színes hajú hercege és magával viszi,de persze ő maga is tudja,hogy ez lehetetlen.Egyszer megpróbáltam neki twitteren üzennni,de nem válaszolt,pedig tudom,hogy látta,éreztem!Aztán újra megpróbáltam,de csak a szívem tört össze,akkor is látta az üzenetet és nem privátban,de burkoltan azt üzente,hogy hagyj békén.
Nagy csapás volt,mert egykor annyi mindent átéltünk együtt az első csók,az első bulik és mindent,amit csak egy tini pár együtt megél,de mi mégsem voltunk együtt.Mi voltunk az élő megtestesítője a barátság extrákkal-nak.
Bár sosem mondta,hogy szeret,de tudom hogy valamit érzett irántam,de amikor elment csak annyit mondott,hogy ha még nem is lesz köztünk semmi mindig emlékezni fog rám és vigyáz rám akárhol is leszek!"-Leültem az ágyam szélére és ránéztem a bekeretezett képre,amit az egyik dobozomban találtam.Sokféle régi nosztalgikus kacatot találtam benne és a legalján egy képet,amin én és ő voltunk.Akkor éppen cirkuszba voltunk és Michael anyukája fotózott minket,ott még elég fiatalok voltunk,de boldogok,most meg teljesen elhidegültünk egymástól.
A könnyeim nem potyogtak,visszatartottam őket hisz' már nem szabad ennyire elgyengülnöm a régi nótától,sokszor végigzongoráztam azt,amit látok róla és az utolsó mondatait.De már eldöntöttem magamban,hogy hazudott!Hazugság volt minden szava,mondata,csak a pillanat hevében mondott ilyen hülyeségeket!Tudom......
Visszatettem a képet a dobozba és a dobozt az eldobható kupacba raktam.Az új otthonomban nem akarok találkozni a régi sanyarú emlékekre emlékeztető tárgyakat.Igen,elköltözünk,anya ikrekkel várandós és kicsi nekünk ez a ház,hármunknak elég volt,de plusz két csemete,már sok.Örülök,hogy testvéreim lesznek,de nem akarok elmenni innen. Sidney mindig is a kedvenc városom volt és az összes emlékem és ismerősöm ideköt,nem pedig egy tanyához,amit apu vett és félig-félig omladozik.De már most oda kell költöznünk,mert már van vevő a házunkra és be akar költözni.Még egy hetünk lesz rá,hogy kipakoljunk,de nehezen megy.Anya nem erőltetheti meg magát,apa folyton dolgozik és én suliba járok.Kevés időnk van kipakolni.Az én szobám,már szinte teljesen ki van pakolva,már csak dobozok vannak és az ágyam,hogy tudjak valamin aludni is.Bútorok már nincsenek és holnapután már mi sem leszünk itt,hanem az új tulajdonosa,valami fiatal férfi,aki nagy reményekkel jött a fővárosunkba.
Az utolsó dobozt is elrendeztem és végeztem a szobámmal,már este volt.Apa sem zörgött már,de innen hallottam,hogy anyával beszél valamin,ami már nem az én dolgom lenne....ez a vékony falak átka.
Elterültem az ágyon és bekapcsoltam a laptopomat.Megnéztem a közösségi oldalakat,játékokat játszottam és végül megnéztem a hírportálakat,de semmi értelmes sem volt.Hamar bealudtam és csak későn éjjel ébredtem fel,mert fáztam.A laptopom világított,frissítettem az oldalt.
MICHAEL CLIFFORD SZERELMES!
Rezzenéstelen arccal néztem végig a képeket,amin ő és egy ismeretlen szőke lány volt rajta,smároltak és kézen fogva sétáltak.
Összetörtem!
Mosolygott és boldognak látszott,pedig amikor elment azt mondta ezután nem lesznek fényesek a napjai,de úgy látszik tévedtem.Ő már továbblépett és én sínylődtem meg.
Ő gondtalanul éli az életét új szerelmével és én bánkódom!A cikket nem akartam elolvasni,de akaratlanul is megakadt a szemem egy-egy szón.Michael már be is mutatta a lányt az anyjának,amikor szabadidejében hazajött.
Hát akkor őt láttam egyik nap az utcán,de csak hátulról láttam az ismeretlen sziluettet és a színes hajat.Akkor is egy lánnyal volt,tehát tényleg igaz....
Lecsaptam a gép képernyőjét és magamra húztam a takarót.Nem akartam elhinni,amit olvastam.Megfogtam a telefont és írtam Luke-nak:-Igaz?
Csönd,egy darabig semmi sem jött,de aztán csilingelt kettőt a telefonom és Luke visszaírt:Igaz!Jól vagy?Úgy is túl fogod élni!

Luke volt az egyetlen,aki nagyjából tudtam,hogy mit érzek a fiú iránt és,hogy mi volt köztünk,de sosem tett semmit az érdekünkben,mert én magam kértem,hogy hagyja,mert ha Michael nem akarja,hogy legyen köztünk valami akkor nem tehetek semmit.Ezért békén hagyott minket és sokszor gondolkoztam azon,hogy vajon mi lett volna,ha mégis azt mondom a fiúnak,hogy segítsen......de én választottam ezt az utat,tehát el kell fogadnom.
Visszaírtam neki:Nem,mert én egyáltalán nem vagyok jól!

                                       *******
Pár héttel később miután elköltöztünk Luke írt,hogy mért nem szóltam a költözésről,de nem írtam neki vissza.Úgy gondoltam akkor írok neki,ha már teljesen jól vagyok és túl léptem a színes hajú fiún......  

Dalszöveg!

Sziasztok!
Ismét visszatértem,de most nem hoztam semmi érdekes bejegyzést,mindössze egy kérdést szeretnék feltenni nektek vagy inkább egy kérést!
Tudjátok én nagyon szeretek történeteket írni  és persze írnék is csak nem tudom miről írjak.....így az jutott eszembe,hogy leírhatnátok kedvenc dalaitokat és én annak a szövegnek az alapján vagy csak a dalszövege egyik sorából írnék egy történetet valamelyik fiúról!!
Jöhet bármilyen dal!Pop,rock,rap vagy bármi!
Várom a kommenteket!