Amnesia-Történet.

Sziasztok,egy hét csúszással,de megérkeztem a kért történettel!Valamiért most Michael volt az akivel eltudtam képzelni a történetet,ami a fejemben létrejött,úgyhogy a történetben ő és egy lány lesz a főszereplő.
Remélem tetszik!Jó olvasást!
Puszi,
Lulu.
                                                       *********

Néha eltűnődöm,ez csak egy hazugság volt?
Ha igaz volt,ami köztünk volt,akkor hogy lehetsz jól?
Mert én egyáltalán nem vagyok jól!


"Az ember sokszor annyira hiszékeny!Elhiszi,hogy minden jó lesz és megépíti az álmokból szőtt várát,aztán elég egy pillanat és azonnal szétszéled a remény és csak a puszta és nyers szomorúság marad.
Én is azt hittem,hogy minden jó lesz és majd ugyanúgy maradunk barátok,mint régen,de be kellett látnom,hogy ez lehetetlen.
Nem hiszem,hogy én hibáztam volna és én változtam volna annyira,hogy elhidegül a kapcsolatunk.Az egyetlen,aki hibázott az Michael Clifford.
De én még így sem tudom hibáztatni,mert tudom,hogy ő nem akart semmi rosszat nekem,csak elködösítette a józan eszét a híresség és már nem a földön járt,többet gondolt magáról,mint amennyit kellett volna.És pont ez volt az,ami tönkretette a mi több éves tökéletes és harmonikus kapcsolatunkat.
Az egész úgy kezdődött,hogy miután a Five Second of Summer nagy sikereket ért el kevés ideje volt a barátomnak rám.Néha-néha felhívott és üzeneteket küldözgetett nekem,de ezek üresek voltak,semmi érzelem,de mit is tudott volna írni,amikor alig láttuk egymást és míg ő a híres körökben mozgott,addig én megmaradtam a normális életben,egyszerű halandó ember voltam.
De már egy éve,hogy nem hívott és sosem látogatott meg,még akkor sem amikor itthon volt,pedig csak egy utcára laktam tőle!
De semmi!Nem foglalkozott velem és hírt sem adott magára,csak néha az anyukája informált,de ő is csak burkoltan,szűkszavúan.
Amit tudtam róla azt csak az internetről és a Twitterről szedtem,csak kívülről szemléltem az életét,mint egy rajongó,aki abban reménykedik,hogy egyszer majd eljön érte a színes hajú hercege és magával viszi,de persze ő maga is tudja,hogy ez lehetetlen.Egyszer megpróbáltam neki twitteren üzennni,de nem válaszolt,pedig tudom,hogy látta,éreztem!Aztán újra megpróbáltam,de csak a szívem tört össze,akkor is látta az üzenetet és nem privátban,de burkoltan azt üzente,hogy hagyj békén.
Nagy csapás volt,mert egykor annyi mindent átéltünk együtt az első csók,az első bulik és mindent,amit csak egy tini pár együtt megél,de mi mégsem voltunk együtt.Mi voltunk az élő megtestesítője a barátság extrákkal-nak.
Bár sosem mondta,hogy szeret,de tudom hogy valamit érzett irántam,de amikor elment csak annyit mondott,hogy ha még nem is lesz köztünk semmi mindig emlékezni fog rám és vigyáz rám akárhol is leszek!"-Leültem az ágyam szélére és ránéztem a bekeretezett képre,amit az egyik dobozomban találtam.Sokféle régi nosztalgikus kacatot találtam benne és a legalján egy képet,amin én és ő voltunk.Akkor éppen cirkuszba voltunk és Michael anyukája fotózott minket,ott még elég fiatalok voltunk,de boldogok,most meg teljesen elhidegültünk egymástól.
A könnyeim nem potyogtak,visszatartottam őket hisz' már nem szabad ennyire elgyengülnöm a régi nótától,sokszor végigzongoráztam azt,amit látok róla és az utolsó mondatait.De már eldöntöttem magamban,hogy hazudott!Hazugság volt minden szava,mondata,csak a pillanat hevében mondott ilyen hülyeségeket!Tudom......
Visszatettem a képet a dobozba és a dobozt az eldobható kupacba raktam.Az új otthonomban nem akarok találkozni a régi sanyarú emlékekre emlékeztető tárgyakat.Igen,elköltözünk,anya ikrekkel várandós és kicsi nekünk ez a ház,hármunknak elég volt,de plusz két csemete,már sok.Örülök,hogy testvéreim lesznek,de nem akarok elmenni innen. Sidney mindig is a kedvenc városom volt és az összes emlékem és ismerősöm ideköt,nem pedig egy tanyához,amit apu vett és félig-félig omladozik.De már most oda kell költöznünk,mert már van vevő a házunkra és be akar költözni.Még egy hetünk lesz rá,hogy kipakoljunk,de nehezen megy.Anya nem erőltetheti meg magát,apa folyton dolgozik és én suliba járok.Kevés időnk van kipakolni.Az én szobám,már szinte teljesen ki van pakolva,már csak dobozok vannak és az ágyam,hogy tudjak valamin aludni is.Bútorok már nincsenek és holnapután már mi sem leszünk itt,hanem az új tulajdonosa,valami fiatal férfi,aki nagy reményekkel jött a fővárosunkba.
Az utolsó dobozt is elrendeztem és végeztem a szobámmal,már este volt.Apa sem zörgött már,de innen hallottam,hogy anyával beszél valamin,ami már nem az én dolgom lenne....ez a vékony falak átka.
Elterültem az ágyon és bekapcsoltam a laptopomat.Megnéztem a közösségi oldalakat,játékokat játszottam és végül megnéztem a hírportálakat,de semmi értelmes sem volt.Hamar bealudtam és csak későn éjjel ébredtem fel,mert fáztam.A laptopom világított,frissítettem az oldalt.
MICHAEL CLIFFORD SZERELMES!
Rezzenéstelen arccal néztem végig a képeket,amin ő és egy ismeretlen szőke lány volt rajta,smároltak és kézen fogva sétáltak.
Összetörtem!
Mosolygott és boldognak látszott,pedig amikor elment azt mondta ezután nem lesznek fényesek a napjai,de úgy látszik tévedtem.Ő már továbblépett és én sínylődtem meg.
Ő gondtalanul éli az életét új szerelmével és én bánkódom!A cikket nem akartam elolvasni,de akaratlanul is megakadt a szemem egy-egy szón.Michael már be is mutatta a lányt az anyjának,amikor szabadidejében hazajött.
Hát akkor őt láttam egyik nap az utcán,de csak hátulról láttam az ismeretlen sziluettet és a színes hajat.Akkor is egy lánnyal volt,tehát tényleg igaz....
Lecsaptam a gép képernyőjét és magamra húztam a takarót.Nem akartam elhinni,amit olvastam.Megfogtam a telefont és írtam Luke-nak:-Igaz?
Csönd,egy darabig semmi sem jött,de aztán csilingelt kettőt a telefonom és Luke visszaírt:Igaz!Jól vagy?Úgy is túl fogod élni!

Luke volt az egyetlen,aki nagyjából tudtam,hogy mit érzek a fiú iránt és,hogy mi volt köztünk,de sosem tett semmit az érdekünkben,mert én magam kértem,hogy hagyja,mert ha Michael nem akarja,hogy legyen köztünk valami akkor nem tehetek semmit.Ezért békén hagyott minket és sokszor gondolkoztam azon,hogy vajon mi lett volna,ha mégis azt mondom a fiúnak,hogy segítsen......de én választottam ezt az utat,tehát el kell fogadnom.
Visszaírtam neki:Nem,mert én egyáltalán nem vagyok jól!

                                       *******
Pár héttel később miután elköltöztünk Luke írt,hogy mért nem szóltam a költözésről,de nem írtam neki vissza.Úgy gondoltam akkor írok neki,ha már teljesen jól vagyok és túl léptem a színes hajú fiún......