2014. szeptember 27., szombat

Disconnected-Történet.

Sziasztok!
Annyira megjött a kedvem az íráshoz,hogy ma nemcsak az Amnesi a történetet hozom,hanem a Disconnectedet is.Remélem tetszeni fog!Most Luke lesz az egyik szereplő benne!T/N az annyit jelent,mint az,hogy a te neved.És előre bocsánatot kérek,ha kicsit sablonos lett!
Jó olvasást!
Puszi,
Lulu.

                                                                 ********

 "Admit I’m a bit of a victim in the worldwide system too
Szerintem egy kicsit áldozat vagyok ebben az egész világrendszerben
But I’ve found my sweet escape when I’m alone with you
De megtaláltam az édes menekülő utat, amikor egyedül vagyok veled"


Luke és én már egy ideje együtt vagyunk és egészen rendben van a kapcsolatunk.Persze voltak már apró bökkenők és kisebb viták,de mindig megoldottuk a problémákat.
A fiúkkal is jól megvagyok és ők is szeretnek engem,tehát panaszra nincs okom.Szerintük mi olyanok vagyunk,mint tű és víz!Bár a rajongók mind azt hiszik,hogy Luke az a bizonyos jó fiú,aki alig mer megszólalni igen nagyot tévednek.A hírnév sokat javított az önbizalmán és meglehetősen pezsgő emberré vált a saját köreiben,de megmaradt ugyanaz a rendes fiú,akibe beleszerettem.Kettőnk közül inkább én vagyok az aki csendesen meghúzódik és az érzelmeit nagyon nehezen nyilvánítja ki.De az egyik legnagyobb hibám a szégyenlősség,de ugyanakkor hálás vagyok az égnek,mert ha akkor amikor megismerkedünk nem lettem volna szégyenlős talán soha életben nem találkozom vele.
Egy partyn voltam a legjobb barátnőmmel,amire nem önszántamból mentem és és meg sem hívtak,de a suli leghelyesebb fiúja meghívta a barátnőmet és azt mondta,hogy elhozhatod ezt is!Az ez az én voltam.....soha életemben nem éltem nagy társasági életet a suliban és elég kevesen tudták a nevemet.
Na,de visszatérve a bulira, igazán nagy egy rendezvény lett és annyi ember volt meghívva,hogy maximum pár embert ismertem meg a sulimból,de mivel az én barátaim gyíkok voltak,ezért ők nem voltak jelen,így hát teljesen egyedül voltam.A legjobb barátnőm Berta öt perc alatt lerészegedett és elment szobára valamelyik focistával és nem mondott nekem semmit.
Egy darabig kerestem,de miután benyitottam abba a szobába,ahol éppen az akció folyt azonnal világossá vált,hogy magamra maradtam.Hazamenni nem akartam,mert legalább a szüleimnek azt akartam bizonyítani,hogy normális tini vagyok,ezért sokáig maradok.
Hát leültem az egyik bőrfotelra és néztem a táncoló tömeget,néha-néha leült mellém egy-egy random ember és eléggé szabadon beszélgettem vele,de nem vittem túlzásba a barátkozást.Valaki még azt is felajánlotta,hogy táncol velem,de nem fogadtam el,így tényleg teljesen egyedül maradtam,mígnem lehuppant mellém Luke.
Az első mondat,amit válthattunk egymással az az volt,hogy nem tetszik nekem a buli és persze fel volt háborodva,hogy egy ilyen jó party,hogy nem tetszhet.Utána persze egyből megindult a beszélgetés és kiderült,hogy bár nem hasonlítunk egymásra,mégis mennyire jól elvagyunk kettesben.Mikor már elegem lett a  hangos zenéből szóltam a szöszke fiúnak,hogy hazamegyek és persze ragaszkodott hozzá,hogy hazakísér.Így is lett és az ajtó előtt állva számot cseréltünk és aznap éjjel egész nap SMS-n írogattunk egymásnak.
Másnap anya meg is jegyezte,hogy mennyire kivirultam és azonnal rájött,hogy fiú van a dologban és amikor elmentem fürödni kutakodott a telefonomban és felhívta Luke számát és elhívta őt egy vacsorára,hogy megismerhesse a lánya fiúját.Nagyon meglepődtem,amikor Luke megjelent anya pedig,úgy fogadta,mintha ezer éve jó cimborák lettek volna.Még olyanokra is felelt a fiú,hogy mióta vagyunk együtt és én azt sem tudtam mi folyik körülöttem és csak az után derült ki az egész,hogy egyedül maradtunk.Akkor Luke kijelentette,hogy együtt is maradunk,ha egyszer már "együtt vagyunk" és ezek után már teljesen jó kapcsolatunk volt.
Most ismét egy új mérföldkőhöz értünk,Luke még nem mutatott be a szüleinek egy év után sem és kezdtem parázni,de tegnap bejelentette,hogy ma találkozni fogunk velük egy étteremben.Így is alakult,mert jelenleg itt vagyunk a Summer Love nevű hely parkolójában,s míg Luke boldogan fütyürész addig én görcsösen gondolkozom,hogy milyen lesz az este és hogyan fogok bénázni.Luke észrevehette mert kérdőn fordult felém.

-Jól vagy?-kérdeztem és lágyan simogatta kipirult arcomat.

-Igen!-eléggé gépiesre sikeredett a feleletem.

-Az igazat szeretném tudni!

-Ez az igazság!-megint csak a robot hangom jött elő.

-Tudom,hogy valami bajod van!Ismerlek!Igazam van vagy igazam van?

-Igazad van.-morogtam sértődötten.

-T/N-sóhajtott-Ha a szüleimmel való találkozás az oka,akkor előre  szólok,hogy fejezd ezt be!Anya már most szeret és apa is igazán kedvel,de akkor sem érdekelne az egész,ha nem szeretnének!-hosszú ujjai lágyan cirógatták az én kipirosodott bőrömet,egészen megnyugtató volt és tudtam,hogy az igazat mondja,de akkor sem tudtam megnyugodni.

-De mi lesz,ha......

-Semmi de,fejezd ezt be!-morgott rám-Tudod te nagyon sokat jelentesz a számomra.Amikor először láttalak,csak egy lágy voltál a szememben,aki valószínű,hogy egy kocka és csak valaki elvonszolta magával,de amint megismertelek azonnal megváltozott a véleményem.Tudtam,hogy te jó vagy és meg akartalak védeni mindentől,de féltem a távkapcsolattól,de azt is túléltük.-A Five Second of Summernek volt egy nagyobb világkörüli turnéja és mindketten irtóztunk a távolságtól,de szerencsére mindketten túléltük és ugyanúgy szerettük egymást.-Tudod nagyon szarul éreztem magam a turné alatt és sokszor elszakadt a cérna,persze ezt a rajongók nem tudhatták,mert a külvilágnak a boldog embert kellett mutatni,de belül egyre jobban csúsztam szét.Aztán amikor újból rád nézhettem és láthattam a mosolyod fordult velem egyet a világ,de csak akkor igazán éreztem azt,hogy élek amikor egyedül lehettem veled,A karjaimban tudhattalak!-ekkor már a sírás kerülgetett. Luke sosem mondott még ilyen szépet rólam.Az ajka apró puszit nyomott a remegő számra,aztán egyre jobban elmélyültünk a csókban,de semmi sem tarthat örökké és levegőhiány miatt végül szétváltunk.

-Tudod ez többet ért bármely szeretleknél vagy nyáladzós szónál!-gyengén elmosolyodtam és letöröltem az elmosódott sminkemet.

-Örülök neki,hogy tetszett!-ő is mosolygott-Mehetünk?

-Muszáj?-még most sem akartam menni.

-Igen muszáj,ha kell úgy foglak kirángatni ebből a kocsiból!

-Na,gyerünk Hemmings,mert magamtól ki nem szállok!   

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése