Most jött el az az idő,hogy új írást hozzak!Eddig teljesen lefárasztott a suli,hogy írjak valamit,de most újra megjött az ihletem.....meg persze most van Calum születésnapja.
By:Lulu
...........................................................................................................................................................
-Viki,ugye tudod,hogy én nem mehetek.-rontottam el a kedvét.
-Már megint az a hülye iskola.Mondtam én,hogy oda kell jelentkezned ahova mi mentünk.
-De én nem akartam semmilyen pénzügyi szakra,sem menni.-nyafogtam.
-Persze mert te vagy a nagy pedagógus.Most miattad mehetünk ketten a Five Second Of Summer koncertre.-mondta keservesen és néhány műkönnyet eresztett ki szeméből.
-Figyel,mi lenne ha végzek a suliból és akkor megyek oda.-adtam be a derekamat.
-De jóó!!!-futott be a szobájába és a hangokból ítélve tovább tombolt.
Kiléptem a fagyos őszi utcára,bár még csak szeptember eleje volt pontosabban 5-e óriási fagyok voltak az országban.Apám is sokat panaszkodott a telefonon keresztül,hogyha így megy a végén még az összes kukorica és napraforgó megfagy.Apám igazi falusi ember volt és az élete minden percét a gazdaságra és a természetre fordította,na meg a családra.Emlékszem egyszer érdekes mondatott mondott nekem."-Tudod Laura,néha úgy érzem,hogy számomra sokkal többet jelent a gazdaság mint ti és ilyenkor mindig bűntudatom van.Legszívesebben mindent megengednék nektek,de ti szinte már felnőttek vagytok,ezt te is nagyon jól tudod.Dani és te ikrek vagytok,már tizenhét évesek és oly messze vagytok tőlem,mert Dani Angliában van a csereprogram miatt,te meg Budapesten tanulsz.Egyedül Andi az én vigaszom,hiszen ő még nem nőtt fel!"-mikor végzett a mondandójával elsírta magát.....ez volt az egyetlen pillanat,amikor őszintén megnyílt anyával való válása óta.
Az emlékek elmosolyogtattak és észre sem vettem,hogy egy óriási tömeg jön velem szemben.Először el sem akartam hinni,hogy ez miért lehet,de aztán rájöttem.Ma érnek ide a fiúk,hát persze!A csoport vészesen közelgett és egyre hangosabb lett minden,utáltam a hangzavart.
Ugrándozva,táncolva és énekelve jött velem szembe a tömeg.Mikor közel értek hozzám és a mögöttem menő emberekhez elhallgattak és mosolyogva mentek tovább.Ahogy beértem a tömeg kellős közepébe,elfogott a pánik.Mi van,ha elsodornak vagy lekésem a buszt??Máday megöl!!Kicsit erősebben és határozottabban lépdeltem,de még így is vészesen mentem hátrafelé....taktikát kell váltanom!Gondoltam magamban.Ránéztem az órámra és boldogan vettem észre,hogy nem vagyok késésben,sőt nagyon is időben vagyok,de akkor is muszáj kicsit erélyesebbnek lennem.
A velem szembejövő lányokat kíméletlenül söpörtem el az utamból és sokszor szúrós tekinteteket kaptam vagy egy beszólást,de kit érdekel?!Nagy nehezen kijutottam a nagy kavalkádból és a pár lépéssel odébb lévő csöndesen álló buszmegállóhoz mentem.Nem volt senki ott,csak Jani az emós gyerek.
-Helló!-köszöntem neki,de mint mindig most sem kaptam választ,már beletörődtem,hogy Jani jobban szeret egyedül lenni,de megesküdtem,hogy egyszer megpuhítom.Ekkor viszont hirtelen megszólalt.
-Mi van te nem mész a koncertre?-szólalt meg enyhén megvetően.Ez is jobb a semminél.
-Kitudja!-rántottam meg a vállamat.Nagyjából ennyi volt a társalgásunk,mert Jani nemsokára ment is,ugyanis jött a haverja Babók.Fura egy név......
Körülbelül negyed órát vártam a buszra,majd elindultam a suli felé.Nem értettem mért nem jön a busz.Pista bácsi mindig pontos,sőt még Martin is.Mire a következő buszmegállóhoz értem,nagy nehezen megérkezett a busz és nagy kegyesen kinyílt az ajtaja.
-Csókolom Pista bácsi!-köszöntem a bajszos öregúrnak.
-Szia,kedveském!Sajnálom a késést,de egy sereg lány utamat állta.
-Ohh,értem.....
-Gondolom te tudod,hogy mi volt ez!-mondta a bácsi és kedvesen rám mosolygott.
-Tudja itt fog koncertezni a Five Second Of Summer és most érkeznek valamikor meg.-támaszkodtam meg a busz egyik ajtaján.
-Na és akkor most szépen meséld el kik is ők!
-Tudja ők egy Ausztrál zenekar és persze fiúk.....van tehetségük és neves előadókkal koncerteztek már együtt.-soroltam fel a tudnivalókat.
-Ohh akkor gondolom te is és a barátnőid is mentek.
-Áhh,én nem megyek mert tanulnom kell,de Vikiék mennek.-ellöktem magam az ajtótól és a jól megszokott helyemre mentem,mivel következett az egyik legzsúfoltabb buszmegálló,bár jobb esetben nem lett volna baj,csak ma hétfő volt és ilyenkor mindig sokan vannak.
Két buszmegállóval arrébb leszálltam az iskola előtt.Mindenhol csend honolt.Az óriási kőfal,mely az iskolát és a külvilágot elválasztotta most érintetlenül állt és már lehetett látni az észrevehetetlenül lekúszó borostyánokat,amiket általában valaki les szokta tépni.Beléptem a vaskapun és az üres udvaron átvágva mentem az osztályom felé.Bent az iskolában is hasonló látvány fogadott,talán csak egy-két lánnyal találkoztam a folyosókon a fiúk pedig nem voltak ma az iskolában,mivel ma nem volt gyakorlatuk.
Belépve az osztályba,összesen csak öt lányt találtam.Petrát a gót csajt,Hettit és Barbit az osztály csitrijeit,Ramit a titokzatos lányt és legjobb barátnőmet Hedviget.
-Szia!-köszöntem a félig francia,félig magyar lánynak.
-Szia,hogy vagy?-ejtette ki nehezen a szavakat.
-Köszönöm jól és te?
-Furcsán...zavar ez a nagy csönd.Amiatt a koncert miatt senki sem jött suliba és Máday dühöngött,azért is mert máma te adtad volna elő a kiselőadásodat.-kuncogott a lány.
-Megnyugodhat,mert én hűséges vagyok hozzá!-húztam ki magamat és Hedvig erre,csak lázasan nevetett.-És te hogy-hogy nem mentél?Te szereted őket nem??
-Igen szeretem őket,de az aputól kapott jegyemet Lilla elvette és odaadta az egyik barátnőjének.-hajtotta le fejét a lány.
Lilla Hedvig ikertesója volt és persze nagy ellentétek voltak.Míg Hedvig kicsit duci és félénk lány,addig Lilla egy plázacica,méhkirálynő volt,akit mindenki "szeretett és csodált" ezt beleértve a szüleiket is.Hedvig támasza egyedül Tomi és Csilla a nagytesói és én voltam.Ők vigyáztak rá,ha Párizsban voltak én mag akkor,ha itt voltak.
-Nyugodj meg biztos eljutsz még egyszer a koncertükre...-mosolyogtam rá biztatóan és ekkor belépett Máday.
Az iskola többi része unalmasan és boldogan telt,ugyanis Máday minden tanulónak adott két ötöst az összes tantárgyból,akik itt voltak tanításon.Persze az én szerencsémnek köszönhetően hármat kaptam mindenből,mert az előadásom a Rómeó és Júliából olyan jó és hatásos lett,hogy mindenki elbőgte magát,még Máday és a gót lány is.....Iskola után egyből mentem haza.Persze sokat kellett tanulnom,így öt óra tájékában tudtam,csak elindulni a koncertre.
Félórába telt mire a helyszínre értem és rendeztem a jegyemet,meg a bejutást.A helyszín ekkor már teli volt lányokkal,akik sipákolva ugráltak a helyükön.Szememmel Vikit pásztáztam,de nem sikerült megtalálni,mindaddig míg egy furcsán öltözött pasas és az eléggé kényelmetlenül álldogáló barátnőm meg nem jött.
-Helló!-köszönt angolul az ember.Muszáj volt mosolyognom rajtuk,mert a hapeknek vállig érő,bozontos sötét haja volt,amiben pár színes tincs is fénylett.Hosszú kissé hippis beütésű gatyája volt,fehér divatjamúlt ingje és egy munkáskabát lógott rajta.-Hát te meg mit mosolyogsz?-dörmögte ormótlanul és ekkor már nem bírtam tovább,hangos nevetésbe törtem ki és sokan felénk is fordultak.Egyszerűen annyira vicces kisugárzása volt az embernek,hogy bárki látta elnevette magát vagy egy bohócnak nézte.
-Á,semmit csak tetszik a kinézeted!-legyintettem és próbáltam lenyelni egy újabb röhögőgörcsöt,de barátnőm komor ábrázata láttán ismét hangos nevetésbe kezdtem.-Bocsánat,hogy pofátlan vagyok de nem bírom.!
-Á nem baj,de nem vagyok csöves.......én vagyok a koncert egyik szervezője és megláttam egyedül ezt a csinos kis hölgyet,gondoltam szórakoztatom,de nem nagyon tetszik neki a humorom!-hadarta mondandóját a pasas és a hatás kedvéért még ugrándozott is.
-Pff...szórakoztassa a barátnőmet,úgy is ma van a szülinapja.-morogta a bajsza alatt Viki.Gyorsan kiszabadult a loboncos ember karjaiból és a táskájában kotorászott egy sort.Nemsokára pedig előhúzott egy kitűzőt,amin az állt,hogy:"Ma van a szülinapom!".Betűzte a pulcsimba és elhúzta a csíkot.
-Hát akkor boldog születésnapot!-ölelt meg szorosan a furcsa személy és meglepően jó illata volt.Fiatalos és friss,na meg a mimikája is furcsa volt.....Az ölelés után szóval tartott és szórakoztatott,de el kellett mennie így egyedül maradtam.
Most hamar kiszúrtam Vikit és elindultam felé,ekkor a tömeg már nagy volt így nehézkesebben sikerült az átjutás főleg,hogy az első sorba szóltak a jegyeink.Viki mellett,már ott volt Dorina az egyik barátnője is.Köszönni akartam nekik,de mire odaértem a hirtelen zene és sikongatás jelezte a koncert kezdetét.
Egy lassabb dallal kezdték,de utána fokozatosan gyorsult az ütem és vele együtt a hangulat is felpezsdült.Közben megszakították a beszédek,ami sokszor vicces és megható is volt,egyszer a göndör fiú beszédezett,mikor megütköztem a hallottakan.
-..............A beszédem végén pedig Boldog születésnapot szeretnék kívánni egy igen szarkasztikus,ugyanakkor kedves,mosolygós lánynak aki remélem érti a célzást.-ekkor kacsintott és ismét énekelni kezdett a szöszi fiú.Csak mosolyogni tudtam,egyszerűen elképzelni nem tudtam,hogy hogy tudták így átalakítani valakit és csak reméltem,hogy tényleg ő volt nem pedig egy másik ember,csak elmondta mindenkinek....
Gyorsan peregtek a percek,másod percek,míg nem felcsendült az utolsó dal is.Nem nagyon akartam hazamenni,mert már kezdtem élvezni ezt a koncertet,plusz még valószínű hogy otthon is lesz köszöntés.Talán a dal közepe fele járhatott az idő mikor megállt előttem egy magas biztonsági őr.
-Gyertek velem!-csak ennyit mondott gépies,mély hangján és meg ragadvan mind hármunkat egy ajtó felé vezetett.Hosszú-hosszú folyosó volt,teli ajtókkal és ablakokkal,na meg emberekkel.A folyosó végén volt egy ajtó azon is keresztül mentünk és ismét egy folyosón találtuk magunkat,de ott balra a második ajtónál megálltunk és bementünk.Üres szoba volt egy kanapéval,tükrös szekrénnyel,asztalokkal amik teli voltak kajával és pár doboz,gitár.
A kanapéra szó szerint ledobott minket a nagydarab ember és ott is hagyott.Se szó,se beszéd.
-Még is mit csináltunk?Ugye nem rabolnak el?Minek kellett eljönnünk?!-bombáztuk Dorinával a harmadik tagot,aki csak ábrándozva,s mosolyogva ült a helyén.Abbahagytuk a lány pesztrálását,mivel ő ugyanúgy ült,míg nem az ajtó recsegve-ropogva ki nem nyílt.
Ott voltak ők.A fiúk,akik nemrég még a színpadon énekeltek és buliztak!A két lány sikongatva ugrándozott egy helyben.Gyorsan felálltam és odalépve a göndör fürtös fiúhoz igazán csúnyán néztem rá,de ő csak ostobán vigyorgott ahogy mindenki mást.
-Ne mondj semmit!Inkább ülj le oda!-mutatott egy fekete faszékre.Nagy nehezen odavánszorogtam és feszülten körbenéztem,mindenki engem szuggerált,de egyszer csak megtörték a csendet.
-HAPPY BIRTHDAY TO YOU!!!!-és így mindenki ezt harsogta,Ashton behozott egy tálca muffint és a középsőn egy gyertya is volt ami az enyém volt.Gyorsan elfújtam és kívánni sem kívántam mivel túl éhes voltam,így inkább csak befaltam.
-Látom ízlik!-mosolygott rám azt hiszem Calum.
-Igen.Köszönöm.Mondjuk nem értem mért kaptam,de örülök!-bólintottam megilletődötten és enyhe mosolyra szegeztem ajkamat.Sokat beszélgettem mindenkivel,de haza kellet mennem.....
-Majd én hazakísérlek!-ült fel gyorsan Calum és megragadta a kezemet.Átvezetett a folyosókon és ki az épületből,egészen a kocsijáig.Ahol udvariasan kinyitotta nekem az ajtót és ő is bepattant.Az úton senki sem szólalt meg,de nem az a kínos csend volt inkább megnyugtató.Alig eszméltem fel az ábrándozásomból,már a házunknál is voltunk.Kipattantam a kocsiból és nekidőltem annak.
-Kösz a fuvart!-bólintottam.Nem szólt semmit,csak közelebb jött és apró csókot lehelt a homlokomra.
-Boldog szülinapot!-suttogta és elment.........."
Még csak most érzem igazán,hogy mit kaptam az élettől azon a napon......így hogy karjaiban fekszem és látom nyugodt,alvó arcát.
