Halloween-Történet

Sziasztok!
Az ünnepek alkalmából hoztam egy történetet melyben nincs meghatározva,hogy melyik fiú lesz bent a sztoriban,döntsétek el ti!
Egyébként most jönnék a szokásos sztorival és bocsánatkéréssel,hogy keveset posztolok meg minden,de le sem tagadhatom,hogy nincs időm.Most vagyok nyolcadikos és szeretném,ha felvennének abba a suliba ahová menni szeretnék,de ehhez jónak kell lenniük a jegyeimnek és a felvételinek is....tehát muszály tanulnom.
Csak ennyit akartam.Jó olvasást!
Puszi,
Lulu

                                                             *********

Soha életemben nem voltam feltűnő egyéniség az iskolában,sőt még azt is megkockáztatom,hogy az iskola nagy része azt sem tudja,hogy létezem.Erről persze részben én tehetek,részben meg a sors keze.Nem gondolom magam olyan feltűnő vagy szép lánynak,egyszerű vagyok.Fakó,szőke haj és barna  szem,ami inkább sárgának tűnik,de olyan ronda sárgának.Egy kicsit ducibb vagyok,mint a többi lány,de még a jó ízlés határán vagyok és emelett van egy nagy hiba az arcomon,amit az istenért sem tudok eltüntetni.
Talán nyolc éves lehettem amikor autóbalesetet szenvedtem a szüleimmel és azóta éktelenkedik rajtam egy óriási nagy seb,amit nem lehet eltűntetni.Anyám nem akarta,hogy műtéttel rendbe rakják az arcom,ezért mindennap túl kell élnem a piszkálódást.Ez nem is lenne baj,ha a seb nem a homlokom közepétől húzódna le az állam jobb oldalára és onnan a szám széléig.Nagyon feltűnő és kényelmetlen,ez az egyik ok,hogy nincs sok barátom.Mert félnek tőlem,hisz az arcomhoz még hozzájárul az a tény,hogy holtsápadt az arcom.
Ez a seb Halloween idején még jól is jönne és egy alkalommal ki is próbáltam egy ijesztő jelmezzel kombinálni,de egy sulis társamhoz is becsengettünk és ő a porig alázott,meg jól megsértett.Miatta egy hétig nem mentem suliba.Sok depresszív időszakon estem már túl.Most viszont egész nyugodt voltam,hisz elfogadtam a tényt,hogy engem a legtöbben úgyis kitaszítanak a társadalmi körökből,így ma nem is megyek ki este az utcákra beöltözni a barátaimmal,amik nincsenek.Vagyis van,egy darab.Marcus,de ő az unokatesóm,kötelessége elfogadni engem.De ő is valahol máshol lehet ma.
Így én,mint minden másik napon,ülök a laptopom előtt és az Így jártam anyátok egyik részét nézem meg,amit már vagy egy tucatszor láttam.Körülöttem mindenki sürög-forog.Anya és apa a cukorkákat és más édességeket készítik elő,Mary a kishúgom hosszú varázspálcájával hadonászik és fel-le ugrál minden tárgyra,mintha a tündérszárnyaival tényleg tudna repülni,az öcsém Dan meg laptopozik,mert várja a haverjait,hogy elindulhassanak valami bulira.Ahogy telik az idő kezd csendesedni a ház és a tesóim is eltűnnek a láthatárról,csak néha-néha zavarja meg a csendet a csengető gyerekek,de ez ilyenkor teljesen normális.
Egy idő után anya ül le mellém és szúrósan méreget,de nem veszek róla tudomást,mert úgyis csak a lelki beszédjével jönne,én meg azt már meguntam az évek során.De szokás szerint belekezd:-Jessica!Nem igaz,hogy ezen a vidám ünnepen is itthon ücsörögsz begubózva!Legalább ilyenkor mennél valahova....-méltatlankodik.

-De,anya!Hova menjek,amikor egy barátom sincs,egyedül meg ki a frász akar ilyenkor sétálni.-tudtam,hogy most leütöttem a magas labdát,de anya nem hárított.

-Én majd teszek róla,hogy itthon ülj,csak várj!-és kiment a szobából,bár tökmindegy mit csinál engem,úgy sem tudnak kirángatni innen.

Szerencsére a szóváltásunk után nem jött többet be a szobába anya és nyugodtan tudtam folytatni a sorozatot.Innentől teljes nyugalomba burkolózhattam,mert minden lenyugodott és összesen három rész is megtudtam nézni,amikor ismét látogatóm támadt,viszont most nem anya,hanem Marcus.

-Szia,Manó!-azért hívott így mert eléggé alacsony voltam,de ő sem mondható kicsinek,sőt szerintem már magasabb mint kéne lennie.-Hát te mit csinálsz?-lehuppant mellém és grimaszolt párat,majd kisietett a szobából.Megvontam a vállam és vissza fordultam a gépem felé,de nem tudtam sokáig koncentrálni,mert a szőke hajú fiú ismét visszatért egy fekete táskával.-Egyébként köszönni luxus?

-Helló!-morogtam-Mit szeretnél,mert ha te is kritizálni akkor kérlek menj ki?-mutattam az ajtó felé,de ő ugyanott állt és mosolygott-Mi az?-talán rajtam mulatott.

-Semmi!-oda kocogott a villanykapcsolóhoz és felkapcsolta a villanyt,azonnal vakító fény töltötte be a tágas nappalit,ami mindenféle nevetséges dísszel volt telepakolva.

-Most komolyan!Mit szeretnél?-fordultam teljesen a fiú fel és lecsuktam a laptopomat.

-Nos,mindössze annyit,hogy eljössz velem egy észveszejtő buliba.

-Hah,ezt megcseszted mert én egy tapodtat sem mozdulok!-egy darabig farkasszemet néztünk,de nem bírtam sokáig.

-De jössz!Nyugi nem itt lesz!

-Akkor hol?-makacskodtam.

-Sydney városában!-tapsikolt.

-Mi?De,hát az messze van!Két órás az út és már így is fél tíz van!

-A buli úgyis csak tizenegy után kezdődik!-magyarázkodott.

-És ki van ott,hogy te oda akarsz ráncigálni?!

-Az egyik munkám során ismertem meg egy csapatot és ők rendeznek egy bulit.-Marcus sminkes volt és nagyon tehetséges is,sok ismertsége volt.Például egyszer általa találkozhattam Lady Gagával.

-Ohh,de akkor sem mehetnék,nincs ruhám.Tudod,hogy már lassan három éve nem ünneplek és amúgy sem szeretnék menni.

-Ugyan!Ott senki sem ismer téged,nyugi!-bíztam benne,s végül bólintottam,de nem nagyon akartam menni-Amúgy a ruhád itt van!-mutatott a fekete táskára-És minden kiegészítő!

-Ó,akkor had lássam!-mondtam izgatottan.A fiú lassan kihúztam a ruhát,ami csodálatos volt.Fekete volt az egész,tüll anyag és arany,fehér minták voltak rajta,ezek levelek és pókok voltak.Volt mellé még egy vöröses színű paróka és egy virágos hajpánt,amin még egy fátyol is volt,azon rajta kis pókok másztak.Még néhány műanyag pókokat vett elő.

-Ezeket a lábadra fogjuk ráragasztani.Na,most menj és gyorsan öltözz!Ja,és valami fekete magassarkút is vegyél,a sminket meg majd én rendezem.-hamar felvettem a ruhát és egy csillogó,fekete magassarkút választottam hozzá és fölragasztottam a pókokat is a lábamra.Nagy nehezen a parókát is sikerült felvennem úgy,hogy biztosan rajtam maradjon.Utána lementem a nappaliba.

-Wow,gyönyörű vagy!Nagyon eltaláltam a rucit!-tapsikolt örömében-De most lássunk neki a sminknek!

Kimentünk az ebédlőbe és leültem az egyik székre,s már csak vártam,hogy kezelésbe vegyen az unokatesóm.

Lassú,precíz mozdulatokkal vitte fel a sminket az arcomra,érződött a mozdulatokból az,hogy egy profi csinálja a sminket.S egy húsz perc alatt kész is lettem.

-Na,azt hiszem mehetünk!Vegyél kabátot és induljunk!Én addig elrakom a cuccaimat!-úgy is tettem,amit mondott és gyorsan magamra kaptam a kabátot,aztán mentem ki a kocsihoz,ahol már várt rám Marcus.-Indulhatunk?

-Persze!-mondtam izgatottan,mert felcsigázott a buli.

Az út hosszú,de  vidám volt.A zene szólt és énekeltünk,jó hangulat uralkodott a kocsiba és mire pislogtunk kettőt már Sydney utcáin jártunk.Itt persze volt egy kis keveredés,mert eltévedtünk és mindenki akit lekérdeztünk teljesen mást mondott,de aztán úgy az ötödikre megtaláltuk  a házat.Nehéz volt nem észrevenni,mert olyan hangos zene jött ki az épületből,hogy két utcányira hallottuk és a legtöbb fiatal oda igyekezett.Nem is tudom,hogy fértünk be.
Mi is benyomultunk a nagy házba és Marcus-szal együtt elkezdtük keresni a házigazdát,aki az egyik One Direction tagnak öltözött,pontosabban Harry-nek.Ez nem is lett volna baj,ha nem legalább tizenöt gyerek öltözött volna az énekesnek,de sajnos megtörtént ez az eset.Szerintem egyébként össze beszéltek.Marcus annyit mondott,hogy nagyon magas,nyurga testalkatú a fiú,többet nem volt hajlandó mondani,és nem is én voltam aki megtalálta,mert vagy hat Harry-t leszólítottam,de egyik sem ő volt.Végül F/N talált meg minket.Nagyon helyes volt és kedves is,de miután bemutatkoztunk ő elviharzott az unokatesómmal és egyedül hagytak.Mivel senki ismerős nem volt és ismerkedni sem volt kedvem,inkább elmentem a bárpulthoz és kértem valami italt.Amíg kortyolgattam a hűsítő alkoholt,addig a jelmezes embereket néztem.Volt ott minden boszorkány,Márió,Ramos és mindenféle jelmez,úgy éreztem,hogy az én jelmezem túl egyszerű,de hát már nem lehet átváltoztatni.Mondjuk nekem tetszett és illett hozzám,de legalább nem tűntem ki túlságosan a tömegből.
A harmadik italom után kezdtem unni a bulit és a random,részeg embereket akik meg akartak fektetni és már úgy voltam,hogy valahogyan haza megyek,de F/N megjelent mellettem és maradásra bírt.

-Na,Jessica!Ugye így hívnak?-jól kezdődik,már a nevemet is elfelejtette.

-Igen!-morogtam.Ha alkoholt iszom hamar dühbe jövök és mindenkivel verekedni akarok.Egyszer egy családi összeruccanáson leitattak a rokonok és behúztam egyet a nagybátyámnak,de azért megbocsátott.

-Akkor maradsz?

-Nem,csak Jessica a nevem!-mondtam és leszálltam a bárszékről és indultam volna át a tömegen,ha nem ránt vissza a fiú.

-Legalább egy szám erejéig táncolj velem,végül is én vagyok a házigazda és ti amúgy is itt aludnátok!-érvelt.

-Mi?Mért aludnánk itt?-nem értettem semmit,de szerintem jobb is,ha nem tudom mi van.

-Hát mivel Marcus is leissza magát,plusz talált magának valami hapsit!-kuncogott a házigazda.

-Ó,ez esetben mutasd meg melyik az én szobám és én oda bezárkózom!

-Nem,én nekem felelnem a vendégek kedvéért és amúgy is rád fér egy kis pulizás!Attól majd kivirulsz!-paskolta meg az arcom és láttam a reakciójából,hogy észrevette a jól eltüntetett heget.És nem hogy elhúzta volna a kezét,de még meg is nyomkodta és csipkedte,ami elég kellemetlen volt.

-Barom!-üvöltöttem és teljes erőmből pofon vágtam,ekkor már éreztem a könnyeket,melyek utat törtek az arcomon.Ezek után nem kellett több azonnal kisiettem egyenesen az udvarra.Mivel túlságosan sokan voltak itt is messzebb mentem,mígnem elértem a kert legvégső részére és felültem a betonkerítésre.Még mindig sírtam és borzasztóan éreztem magam,bár a fiú meg sem sértett,de úgy látszik feltépte a régi sebeket,és én pont ezért nem akartam eljönni erre a hülye partira.

Nemsokára egy alak ült mellém,aki nem volt más,mint F/N egyik haverja 5SOSF/N,akit még a parti elején mutattak be nekem.

-Szia!Jól vagy?-kérdezte és megtörölte e könny áztatta szememet,aztán  letörölte az elmosódott sminket.

-Nézet kérdése!-morogtam.

-Ne,hazudj!-dorgált és apró mosoly kúszott az arcára.

-Oké,akkor nagyon is szarul vagyok!-morogtam és visszatartottam a meginduló könnyeimet.

-Ne legyen okod rá,hisz ez csak egy seb,amit valószínű hogy nem direkt szereztél!És tudod annak kéne szégyellni magát,aki téged szekál miatta!

-Te most engem védsz a haverod helyett?-néztem rá hitetlenkedve.

-Igen,mert egy köcsög volt!Ilyet nem szép csinálni,főleg nem egy lánnyal!-simított végig az arcomon,ami miatt mosoly kúszott az arcomra.

-Igaz,de már megszoktam és amúgy sem sértett meg!-vontam vállat,hisz már beletörődtem ezekbe a dolgokba.

-De pofátlanul viselkedett!-érvelt a fiú.

-Az igaz!Egyébként jó a jelmezed!-ő egy tündének öltözött be,de igazán jól megcsináltak rajta mindent,hiteles volt az öltözéke.

-Kösz!A tiéd is,bár nem az a megszokott,de nekem tetszik!Főleg a hajad meg a pókok a lábadon.Úgy van felragasztva?-kérdezte.

-Igen!Amúgy köszi,de Marcus-t illeti a dicsőség,mert ha ő nem hozta volna ezt a szerelést akkor most nem lennék itt!-és ez után beállt a kínos csönd.Néha-néha egymásra pillantottunk és néhány mosolyt is lőttünk a másiknak,de ha jobban belegondolok nem is volt olyan kínos ez a csönd.

-Mi lenne,ha táncolnánk egyet?-kérdezte némi hallgatás után.

-Oké!-kicsit megbátorodtam tőle és végül elindultunk vissza a házba.Nem táncoltunk sokat,csak két dalt összesen,mert Marcus mindenképp haza akart menni.Így hát a nagy sietségben még számot sem cseréltem a fiúval,s azóta nem is láttam.
Mindössze egyszer láttam a tévében három másik fiúval,mert egy közös bandában játszottak,de többet nem érdeklődtem utána,mert mi értelme lett volna?Lehet,hogy már el is felejtette a létezésemet.

Egy azonban biztos,ő egy jó ember és sok biztatást adott a szürke mindennapokra,persze nem mindig használ.De ha mától megpillantom őket tudom,hogy ő egy jó ember és visszaemlékszem arra az estére amikor valamennyire összerakta a széttört önbecsülésemet.


                                       ******

U.I.:Gondolom rájöttetek,hogy ki akart lenni a bandából bármely fiú akit választottatok és melyik egy random fiú....Egyébként csak annyit akartam,hogy lehet hogy nem lett annyira jó,de próbálkozom és most nem volt hangulatom valami romantikus sztorit firkantanom!